Nem tudom, ki hogy van vele, de nálam, a saját kis életemben az a divat, hogy ha valami kis baj elkezdődik , a többi, nagyobb baj is megneszeli, és riadót fújnak. Szépen csatasorba gyülekeznek, miközben pimaszul vigyorognak.
És nő a kupac. Most is egész kis hegyoldalnyi rakódott össze… ilyenkor elcsendesedek, nem nagyon van kedvem se beszélni, se írogatni. Mert keresném a megoldást. Csakhogy a lyukakat lyukkal tömöm már hónapok óta, így nem sok esély van a kilábalásra. Vagy olyan keskeny a kijárat, hogy elfedi a köré nőtt gaz. Persze, nem kéne panaszkodnom, nincs életveszély, csak már megint ezek a piszkos anyagiak cincálják az idegeimet és lopják el az álmaimat. Sose volt még olyan, hogy itt az iskolakezdés a nyakamon, és még nem t’om, hogy fizetem ki a könyveket, nincs meg egy füzet se, kell a bérlet, a ruha, cipő. Szegény emberem bevállal minden ünnepnapot, hétvégét, hogy jöjjön egy kis plusz, de mire osztanám, jön egy újabb olyan számla, amitől legszívesebben hanyatt vágnám magam. Pedig már reform konyhát vezetek jó ideje. Na, nem, nem a betervezett fogyókúrát kezdtem el, dehogy, csak olyan kőleves-főzést, azaz, hogy lehet jóllakatni a családot lehetőleg a legolcsóbban (Ha van tippetek, szívesen fogadom) Mondjuk bevezethetném a székelybácsi féle tippet- csakhogy ugye, az ő szamara is megdöglött mielőtt megtudhattuk volna, hogy ízlett-e neki a napfény.
Hát így állunk. Amúgy minden szép és jó. Családunk jól van, egészséges mindenki, tud szívből nevetni, még a nyomorúságokon is…Apum jobban van, kisunokahugomékkal most hétvégén sikerült végre “élő” kapcsolatot létesíteni, hála neked net :-). Tehát tök jó, nincs távolság, mit nekünk több száz km, végre tudunk beszélgetni nyugodtan, nem számolva a percdíjakat. Igaz, jobb lenne, ha ideülhetne mellém és megölelgethetném, na de nem vagyok telhetetlen…Se mindentudó…Bárcsak tudnám, mit mondjak a gondjaira…mert a nővéremmel kapcsolatban nem tudok okos lenni (én se). Meg amúgy is, a saját gondjaimat se látom át igazán, hogy akarnám a másét… Na szóval így. Tudom, könnyebb lenne, ha végre nekem is lenne valami normális keresetem, mert amit Manó után kapok, az alig elég Manóra… Kéne valami munka, amit itthon meglehetne csinálni…vagy éjjel, mikor úgyse alszom…Olyan rossz nézni, hogy Kedves hiába hajt, nagyon nem elég, én meg itt ülök, vagyogatok, láblógatok, táncikálok Manóval, mint egy úrinő…
Cifra nyomorúság, unlak már! Kicsit kiszerethetnél már belőlem igazán… Keress végre más kedvest magadnak, nálam már túl régóta vendégeskedsz.
Hát pussz mindenkinek, és lesz még vidámabb sztorim is, remélem nemsokára.
Biztos kilábalsz, lesz munkád is otthon, mert nagyon akarod. Vidám napot.
Ne vádold magad Drága, többet teszel, sokkal-sokkal többet, mint hogy úrinő módjára táncikálsz és lógatod a lábad! Mi lenne Manócskával nélküled??? Fel a fejjel! Kár, hogy nem tudunk együtt kávézgatni! 🙁