Elgondolkodtatott a kérdés, “milyen, az?”
Nem az igazi kérdés miatt, hanem magáért a tényért, miért kérdi ezt valaki. Egy olyan valaki, aki látszólag nagyon biztos a dolgában. Persze, ez előtt volt másik kérdése is, a “miért születtem, ha meghalok”, vagy valami hasonló. Meg a pesszimista hozzászólások. Olvasom néha a szavait és mindig egy Subbase szám jut eszembe.
Nem várok magyarázatot, csak csöndben agyalgatok, hogy mi lehetett az elmúlt kb 20-25 évben, ami ilyen megkeseredetté tesz valakit. Mintha nem ismerné a szavak erejét. Hogy rombolhatnak, égethetnek, vagy építhetnek, simogathatnak, attól függően, hogy hogyan használjuk. Mi döntjük el, hogy fegyvert faragunk belőle, mankót, vagy lámpást . Egyre kell csak vigyázzunk, bárhogy használjuk, az kivetül ránk is. Ha segítünk vele, az is visszahat, de ha fegyverként bánunk vele, előbb-utóbb minket is megsebez. Rajtunk múlik.
Mint az is, hogy hogyan éljük az életünket. Mert az épség feltételezi azt, hogy tesszük a dolgunkat: gondolkodunk, cselekszünk, szeretünk, álmodozunk, alkotunk, teremtünk. Használjuk minden adottságunkat, hogy a lehető legjobban megmutassuk, mire vagyunk képesek és mit tudunk tenni. Magunkért és másokért.
És ehhez nem kell olyan sok, csak szív és lélek.
Manótól tudom, ő nem hazudik.
Draga Magnoli!! Nagyon igaz, ismet!! :))))
Sokszor ölelellek! :)))
Megérdemelnél még 1 ötöst!
Nagyon igaz szavak!
Legyen szép napotok!
Szép napot!!! Puszi 🙂
Szép napot neked! 🙂 puszi
Nehéz megállni szó nélkül! Természetesen megint nagyon igazad van! Sok puszi!
Szép napot neked és a szeretteidnek mára is! 🙂
Vannak dolgok, amiket egész életünkben magunkkal viszünk, mert nem tudjuk letenni (még ha akarnánk se). A szülőktől kapott útravaló is ilyen. Kinek-mi jutott…
Legyen szép napotok!
Ezt csak most olvastam. Te tényleg gondolkodtál rajtam? Rideg (by Eric Cartman). Ha az írásaimról az jut az eszedbe, hogy megkeseredett vagyok, akkor nem vagy egy művészlélek, ami persze nem baj, de ne alkoss az alapján véleményt, amihez nem értesz. Én sem szoktam tenni. A szavak erejével tisztában vagyok, sokféleképpen használom őket (hozzászólásaimban főleg fegyverként, de ez sem totális kijelentés), véletlenül pedig nem szoktam megbántani embereket, csak szándékosan. Akit pedig nem áll szándékomban megbántani, ám megbántódik, az saját magát bántja meg, álláspontom szerint. Miért születtem, ha meghalok? Ezzel a kérdéssel mi a baj? Gondolkodni szoktak ilyesmin az emberek. Filozófia egyik alapkérdése. Vagy akik ilyeneken (is) gondolkodnak, azok megkeseredett emberek? Ennyi idősen túl egyszerűen látod szerintem a világot.