Az úgy volt, hogy tegnap én aludtam el, ma meg a netem.
Remélem, kedves Porcica rendben hazaértél, és jót pihentél. Ugyanis, lehet ám irigykedni, mert egy hosszú, nehéz nap után a fentebb említett tüneménynek volt energiája kiautókázni , meglátogatni, hogy utána visszaautókázzon. Mindezt elvileg 10 percért, amiből csináltunk legalább egy órát, és úgy elmerültünk a kérdezz-felelekbe, hogy én, mint nagyon rendes házigazda, csak a hült helyre meredve ébredtem fel, jaj, a süti!!! elő se vettem. Na, így gyeretek hozzám!, szép kis vendéglátó vagyok. 🙁 .
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de vannak olyan emberek, akikkel először találkozunk, és úgy érezzük, mintha régi jó barátok lennénk, akik hosszú ideig nem tudtak beszélni egymással. A “való világban” is volt ilyen, de amióta az itt szerzett ismeretségeim kezdenek kiteljesedni, egyre inkább ezt érzem. Döbbenetes 🙂 és nagyon jó dolog.
Idén nyárra szerettem volna egy jó kis bográcsolós, kerti összejövetelt szervezni, hogy a nagy diófám alatt összeülhessünk, mi blogosok, élőbe is együtt lenni. Hát mondanom se kell, itt az ősz, ez a nyár elmúlt. Diófámról már potyognak a rozsdásodó levelek. Sajnos, semmi nem úgy alakult, ahogy terveztem, de a reményt nem adom fel (és ez igéret!), kaptok ti még meghívót hozzám, csak türelem. De ha netán erre hoz az utatok, meghívó nélkül is szívesen látlak, kedves új barátaim. Legfeljebb nem kaptok sütit 🙂
Mert nagyon sokat köszönhetek ám nektek! Nélkületek, gyáva nyusziként, bele se kezdtem volna dolgokba. Tehát ha sikerül, az a ti érdemetek is lesz. De psszt, erről még nem beszélünk 🙂
Legyen nagyon szép napotok!
Köszönöm.
