Na, már itt tartunk a második őszi hónap elején. A legszebb szeptemberi napokat szétáztuk-fáztuk, tüsszentgettük és nyöszörögtük.
Ámultunk a nagykabátunkon röhögő zöldlevelű fákon, összehúzott szemöldökünk alól morcosan pislogtunk a pimasz szelekre, fájós torkunkat köszörűlve szerettük volna megállásra bíztatni az időt. Követeltük volna a símogató napsütést, a koppanó gesztenyék mellől a játékos derűt.
Szegény domboldalak már így is hiányolták a szüretelők csipkelődő örömét.
Dologhegyem vár, én meg csak koptatom itt a szót.
Nos megyek, hímezek, hámozok, tekerek, majd keverek, kavarok, közben ötölök meg hatolok :-). Kifizetni, befizetni, megfizetni….
A nyavalyák szépen lassan búcsúra készülődnek, egyezkedek velük, hogy idén már ne jöjjenek vissza. Aztán meg húzok és halasztok, dörmögök és morgok. Nyírnom kéne és ültetnem, ásni, kotorni és szedegetni, gereblyézni és zsákolni, mert tüzeskedni nem szeretek. Meg mosni, sikálni, le-és feltörölni, etetni, itatni, ééésss játszani 🙂
Nagyon szépen le tudod írni gondolataid! Szép sorjában a munkával és minden meglesz!
Kellemes és egészséges októberi napokat!!
Kedves Magnoli :))szerintem egy költő sem írhatta volna le szebben :))Szeretek itt el-időzni,mert mindig találok “szépeket” (köszi a “gyógypuszit”)Szép napot nektek:))
Most hallgass egy virtuális tappsvihart. Hát ez szép volt Magnoli!
Szép estét neked és csodákkal fűszerezett októbert! 🙂
Igen, onnan, ahonnan a legkevesbbe varod, a csoda is onnan jon, meg a pofaraeses is!!:))Szeretlek olvasni, szepen irsz Magnoli!!:))