Lányok, tudjátok, mindenhol jó, de legjobb hazajönni :-).
Fárasztó, stresszes úton vagyunk túl, de nagyon jó volt, hogy Kedvessel megint ráébredtünk, hogy dejó nekünk. A mi otthonunkban, ágyunkban, a mi kis családunk mellett. Hogy hiába szép a világ, jó megnézni, de a legjobb hazajönni. Most ismétlem magam, ami irodalmilag nem helyes, de ezt világgá akarom kiabálni, meg hogy vigyázni kell arra a mi a mienk. Akkor is, ha kicsit repedezik itt-ott, ha van, ahol lekopott a csillogása, az se baj, ha csorba, ha nem tökéletes, de a mienk, és ettől fontos, meg attól, ahogy ezt annyi év alatt építgettük. Minden erőnkkel és szeretetünkkel. Együtt. És kell néha eltávolodni, hogy kitisztuljon a látásunk, ami a hétköznapokban kissé elhomályosodik.
No, hát dióhéjban ennyi.
Köszönöm Márti, hogy “kipécéztél”, amint lesz kis időm kötélnek állok, meg hoztam nektek egy pár pillanatképet, arra is sort kerítek. És igyekszem bepótolni minden lemaradásomat. Addig is nagy ölelés minden erre járónak.
Örülök, hogy vagy! És jól vagy, annak még jobban! Remélem nem okoztam nagy gondot? Pussssz’
Szép napot neked, és várom a pillanatképeidet! 🙂 puszillak
Bizony, igy van ez!!