Hazaértünk

 A délután remek volt, jó társaság, pőrgés, nyüzsi, ide fel, oda le, meg telefonon beszélgetés távolság miatt távollevőkkel 🙂 nagy puszi mindenkinek, aztán jött az este és a varázslat.

Kedves Lily, én is nagyon kiváncsian vártam, hogy tudják ezt megoldani, hisz (ugye nem vagyok rendező)elképzelésem se volt, hogyan lehet ezt úgy színpadra állítani, hogy üssön, gondolkoztasson, és közben ne untasson, ne legyen vontatott.

Nem vagyok kritikus, se szakmabeli, csak egyszerű néző, de engem elvarázsolt teljesen. Ötletes díszletek, remek hangulatkeltés, a darab élő volt és mai, (huncut kis beillesztésekkel, pl, Sztyopát  a Lágymányosi hídra rakják le :-), vagy az előadás valóban a Nemzetibe van rendezve, kivetítőn mutatva, ahogy bejönnek a színházba a szereplők, a színészek elvegyülve a közönség soraiban kissé interaktívvá tették az egészet, beszélő( na nem szó szerint) jelmezek, időnként kissé futurisztikusak, mátrixos mozdulatokkal kísérve :-)vagypl. időszámításunk előttiek, kámzsák a főszereplőkön,(Jézus, Pilátus, Júdás)- és az őrök közben majdnem mai harci ruciban.. Ami számomra a rendező legjobb húzása volt, az hogy az örültekházi jelenetek a Pink Floyd Falának a megőrülős zenéjével volt alátámasztva, erőteljesen és  döbbenetesen. Remek szereplőgárda tette élvezetessé a nem egyszerű és igencsak elgondolkodtató darabot. Találtam benne olyan üzenetet is, ami nekem szólt, és a könyvben észre se vettem- utána kell nézzek, benne van-e egyáltalán :-). Szóval részemről emelem kalapom, és mélyen meghajlok előttük.