Tegnap nagyon sokat nevettünk. Ez köszönhető természetesen Manónak. Az egy dolog, hogy rájött hogy kell puszit cuppogni (szigorúan csak a levegőbe) de szinte egész nap cuppog. És táncol. Nomármost előástam egy régi piros sapkát. Szőrős, csillogós és karimás és puha-lehet inkább kalap, nem is sapka. Nem igazán hordta senki, gondoltam csuda kis pufók manó-marionettet gyártok belőle. Olyan nagyhasú, hosszú végtagúra gondoltam, helyre kis sapival, vigyorgó gombszemecskével
.
Csakhogy lévén időm, mint tenger(-ben a fenyőfa), hát még egyéb varrnivalókkal sem végeztem, tehát sapi csak úgy hevert előkészítve, türelmesen sorsára várva a fogas melletti kispadon.
Itt talált rá Manóm. És jött a csoda. Ő, aki soha semmiféle sapit, kendőt vagy ilyesmit nem tűrt meg a fején, most felkapta, előbb nézegette, ölelgette, aztán felpróbálta és vidáman táncra perdült a tükör előtt. Ezzel a mutatványával szórakoztatott egész délután, sőt ezt fokozta is, hisz folytonos harcban állunk a ne szedd le a zoknit miatt. Tehát sapival a fején lefeküdt az ágyára,
és ugye, leszedte a zoknit. Rászóltam, erre fogta és szépen felhúzta őket …a kezére!-majd büszkén tapsolni kezdett, közben huncutul vigyorgott, hogy lám, túljárt az eszemen.
Szóval most van egy kis Eperkénk, aki
nem hagy unatkozni. Kép hiján-nem tudok feltölteni a telomról- álljon itt egy kis vidi a meséről-csak hogy az is értse, aki nem naponta néz meseadót 🙂
:))
Szép napot neked/nektek!!
:))) Mosolyogva olvastam!
Nem csuklottál tegnap? A játékbolt kirakatában láttam valakit tegnap. Ez a valaki, villámsebességgel körbe-körbe röpködő, szorgalmas, boldog
méhecske. Nagyon helyes volt!
😀 Nem is mondtad, hogy errefelé fogsz járni…?!
A méhecskére gondoltam, mert te jutottál eszembe róla. :)))
Szia! ez a történet még nekem is mosolyt csalt arcomra…sajnos nekem nincsen gyermekem, ki tudja, hogy lesz-e egyáltalán, de ez a sapkás kis történet nagyon aranyos!főleg most, hogy jön a karácsony, még sírósabb lettem, és nagyon vágyom én is egy pici gyerkőcre, akit szerethetek, ha már engem nincsen, aki szeressen!nagyon szeretnék egy picit….imádom a gyerekeket. jó volt olvasni a sorokat, tele lehet a ház vidámsággal és nevetéssel, ezért csak irigyelni tudlak!! szép napot: kishopi:)
Ez nagyon kedves! Szép, mosolygós napokat! :)))
:))))
Panni is a kezén hordja a zoknit:-)))
De szeretnék már találkozni Manócskával! Ezer puszi! :)))