történelem szerint Szent Lucia emlékét őrzi a katolikus egyház. A
széplelkű és rendkívül jótékonykodó teremtés 304-ben halt vértanúhalált
Siracusában. Hogy pont az ő neve napjához kötődnek a mágikus praktikák,
az annak köszönhető, hogy a Gergely-naptár bevezetéséig ez a nap volt a
legrövidebb télen, tulajdonképpen az évszak közepe, amit munkaszüneti
napként tartottak számon. A Luca név a latin lux szóval is
összefüggésben áll.
13-tól egészen karácsonyig készítették 12 különböző fából. Innen ered a
mondás is, hogy: “Lassan készül, mint a Luca széke.” Általában a
templomokban állították fel, és aki karácsonykor ráállt, felismerte a boszorkányokat, akik szarvat viseltek.
Ezután elégették, a reformátusok keresztútra vitték. Mikor hazaértek,
fokhagymát dugdostak a kulcslyukba, amely elhárította a rossz
szellemeket.
A falvakban ilyenkor a fiúk “kotyolni” jártak. Hajnalban
körútra indultak az ismerőseik házai mentén, ahol szalmára vagy
fadarabokra térdelve különböző termékenységvarázsló jóslatokat
hangoztattak, amiért cserébe tojást kaptak. Talán ismerős lehet a “Luca, Luca kitty-kotty…” kezdetű dal.
Ami számunkra máig is felettébb érdekes maradt, az a Luca napi jóslás. Az elkövetkezendő néhány nap – egészen karácsonyig – megmutatja, hogy milyen lesz az időjárás a következő év 12 hónapjában. De bizonyára mindnyájan hallottatok már a Luca-cetlikről. 12 papírdarabra a lányok ráírták a számításba vehető jövendőbeliek nevét, majd minden nap kihúztak egyet és a tűzbe vetették. Szentestére így egyetlen cetli maradt – így hívják majd a leendő férjünket.
Én már elkészítettem a cetlijeimet, és te? ;)”
Na szóval, nem írkáltam cetliket, sőt a lányom se. Ő a kedvesével és a családjával “vállalati bulizik”, (ahova családtagként vitték őt is.) (ki érti ezt 🙂 ?)én meg itthon kedvessel teszek-veszek.
Viszont ÚÚÚristen, nekem este esett le, hogy ma nem lett volna szabad dolgozni…Na mindegy, veszettfejsze… Nálunk mostanában olyan meglepetés vendégek bukkannak fel gyerekek (!) csak kapkodom a fejem. Több éve nem látottuk egymást, nem is beszéltünk, és semmi ilyen, és most zsupsz, telefon, jönnénk- Hát gyertek :-). És sütök, nap- mint nap… Na nem karácsonyra, csak úgy, de ez nem baj, sőt, gyakorlok . 🙂
Ja , nem is meséltem, nagyon megijedtem ám, majdnem libagyilkos kellett volna legyek. Fiam a cégtől élő libát kapott. Szépen bedobozolva. Juttatás. Ott fújtatott ki a lyukon…Nos, ha szégyen, ha nem, én nem vágtam még el egyetlen állatka torkát( gégéjét) sem. Hát volt para…Aztán még mielőtt bármilyen alternatív megoldást találtam volna a helyzetre, Kedves már le is tárgyalta ismerősökkel, hogy ugyanmár, legyenek szívesek… És most nincs más dolgom, csak hazavárni az élettelen és meztelen lúdat.
Folyt köv. 🙂
Puszz és jobbulást a betegeknek, szomorkodóknak.
Mosolygós napot! :))
Gá,gá:) Levetkeztették a libákat? 🙂
Szép napot neked mára! 🙂 puszillak