Valamit mintha kissé elfeledtünk volna…
A régiek ezt is tudták. Hogy nem élet az élet tánc nélkül. Ez egy olyan eszköz volt, amivel mindent, de tényleg mindent ki tudtak adni magukból. Örömet, bánatot, fájdalmat, szerelmet, csalódást, hálát, életörömet.
A természeti népek még ma is érzik, hogy milyen fontos kifejező ereje van a testnek, a mozdulatoknak, a zenének.
És összegyűlnek és énekelnek, zenélnek, táncolnak, a maguk gyönyörűségére, az együttlét örömére, táncolnak csakazértis, Valakinek, hogy értse, maguknak, hogy továbblépjenek, vagy felejtsenek, vagy kiadják az örömüket.
Táncolnak önmaguknak, önmagukért. Egyedül is, ha senki nem láthatja.
Tehát gyertek, játsszunk. Magunkért.
Keressünk egy zenét,
aminek ugyanolyan árnyalata van, mint a lelkiállapotunknak,( vagy az ellentétének :-), mert ugye, játékban szabad
sok minden)
és kezdjünk el mozogni, szépen, nemtanult lépésekkel, hanem ösztönösen, hagyjuk csak felébredni lelkünk gyerekségét,
ő nem fél a korlátoktól, nem kishitű, nincsenek gátlásai. És hagyjuk, hogy elfeledett őseink minden bölcsessége ránk találjon a zsigereinkből.
Én most ezt kerestem ki magamnak:
Na én akkor máris a válladra csapom a kezem és járjuk együtt!!!
Pipacsvirág
Ok, pipacsvirág, 🙂 táncoljunk 🙂
Magnoli, megint van egy játék, és téged választottalak egyik kiszemeltnek. Remélem nem baj. :-))
En, csak nyomtam egy 5-ost. :))
Szép jó napot! 🙂 Én is táncoltam egyet veled gondolatban:)
Na, hétvégén neked jó lenne valamikor?
puszi
Sziasztok 🙂 Kedves M, nálad a labda, én is izgatottan várom a választ! Puszi Nektek!
Szia, szép napot neked!! 🙂
Talállsz nálam valamit! 🙂
Amúgy, ez a munkamegbeszélés azóta is izgatja a fantáziámat! Megírod, vagy majd személyesen? Mert nagyon érdekel!!
puszillak