sikerül. Már eleve az aligalvós, felugrálós, éjszaka…
(Manógondok.) Hajnali ébresztő, naná, hogy akkor lett volna a legédesebb a paplan alatti meleg. És kezdődik a nap, hasonló az előző mókuskerékhez, csak ez
az
a nap. Mikor leesik, kiborul, eltörik, elszakad- álcázott hétfő.
Ilyenkor jaj, ha csörög a telefon, vagy postás keres, jó nem származik belőle. Gyomromnak ismerős az ütem, elkezdi járni vitustáncát, vagy ki tudja, csak esőt szeretne? A feszültség nőttön-nő
, bárcsak át lehetne alakítani, csökkenne a villanyszámlám,
elég lenne a teljes háztartásnak. Már társ vagyok, bőszen segítek magamnak még jobban elszomorodni, leülni, hogy még kisebb legyek, tehetelten vagyok és áldozat.
Manóm fogócskázni óhajt, oké, mozdulok, évezredek fáradtsága költözik izmaimba, fáj szinte a mosoly is.
De nincs mese, jön a kukucs és a jaaajajjj, kinnt kisüt a nap.
Szünetet tartunk, elfáradt a kis zsarnok, kéri a meséjét. Ilyenkor szoktam én is cigiszünetet tartani. Most csak szünet (hiányzik ám piszkosul), billentyűket nyomogatok, hogy legyen elfoglaltsága az ujjaimnak. És csak nyomogatok, kattintgatok, naná, hogy ilyenkor minden másképp működik, elsőre semmi nem jön össze, kezdődik
előről, levél elszáll, méghogy az írás megmarad, naná, volt ez igaz régen, most csak úgy huss, mintha nem is lett volna, keresek valamit, mai fontos lenne,és persze, hogy félregépelek, és egyszercsak egy ismeretlen oldalon találom magam. Itt egy video,
pont nekem.
Vagy neked is?
Álljunk fel! Jóóó? Köszönöm!
nekem is!
🙂
A könnyeimen át nézem a képernyőt, és azon töprengek, hogy mi egészségesek miért panaszkodunk, hiszen minden adott ahhoz, hogy teljes panaszmentes életet éljünk, no és azon, hogy mikor ér a mi társadalmunk olyan erkölcsi szintre, hogy megtapsolja és elismerje ezt a talpraállást.
:-))
🙁 …elég pocsék napom volt ma nekem is.., tele vagyok feszültséggel, azt várom, mikor robbanok… és most még meg is ríkatsz.. (vagy épp ettől lesz jobb?
x
Hú ez kemény! Nagyon szép!
Ha az ember egyszer (kétszer..) már felállt, fel fog tudni újra! szerintem
sok puszi
Csatlakozom a sírókhoz!
és… KÖSZÖNÖM!
Köszönöm! 🙂 Puszilak!
érdekes, hogy neki is a feje kellet hozzá,hogy felálljon,nem a lába.
meg az is, hogy sokadszorra írod meg te,hogy mit érzek én:-)