Bee happy!

Nincs cím megadva

 

Kerti
szökőkút

 

Általában
sokunkban él a vágy, hogy kertes házban lakhassunk, ahol a kellemes környezet
nyugtatóan hat az elfáradt, munkából hazatérő családtagjainkra. Az első kertünk
széppé varázslása bizony évekig tartó folyamat, hisz legtöbben nem engedhetjük
meg, hogy szakképzet kertépítő csapat napok alatt álomkertté varázsolja a
építkezés utáni romos, sáros föld területünket.

Tehát jobb
esetben megálmodjuk, netán lerajzoljuk, esetleg számítógépen megtervezzük, hogy
mégis, hogy lenne számunkra a legideálisabb, hova kerüljön a kerti pad, a
grillező, a konyhakert, illetve a hintaágy. Nagyon jó méretarányos rajzot
készíteni, mert így sokkal hamarabb észrevesszük az esetleges hibákat. Okosan
eldönthetjük, hogy hova, milyen fát, bokrot vagy sövényt ültessünk. Mikor már
nagyjából kialakítjuk a kertünk karakterét, előbb-utóbb rájövünk, hogy a harmónia
eléréséhez szükségünk van vízre. Kezdődhet hát megint a komoly tervezés, mert
ennek kialakításához nem árt a szakszerű víz-villanyszerelés. Ha először  kerti tavacskát építünk, annak a vize gyorsan
algásodni kezd, ami sem látványilag nem túl üdítő, sem pedig a benne élő
halacskák számára nem ideális. Így elég hamar arra a döntésre jutunk, hogy valami
kis csobogószerű megoldást kell választanunk, ami mindenképpen mozgásban tartja
a vizet és gondoskodik az oxigén bevitelről.

Azt sem
szabad elfelejteni, hogy a vízcsobogás igen megnyugtatóan hat az idegeinkre.
 Ezen gondolatmenet végén, nem árt
költségvetést tervezni, hiszen igen nagy árkülönbségek mutatkoznak e téren,
attól függően, hogy milyen szökőkutat, vagy kis csobogót álmodunk meg.
A tervezésnél érdemes körültekintőnek lenni, és számításba venni azt, hogy
esetleges meghibásodás esetén könnyen hozzáférhető, javítható szerelvényezés
kerüljön kialakításra.

Ezután jó,
ha szakember tanácsát kérjük és annak alapján választjuk ki a  szökőkút szivattyút, a szökőkút fejet vagy
fejeket.

A szökőkút-szivattyúknak
a teljesítménye határozza meg, hogy milyen magasra tudja majd fellövelni a
vizet. A szökőkút fej határozza meg, hogy a vízsugarak vízesés, vízharang, vízkehely,
habzóforrás, vízfüggöny vagy láva alakúak. Nem árt tudni, hogy vannak beépített
világítású fejek is, de lehet kapni külön is víz alatti világítótesteket, akár
cserélhető színes lencsékkel is.

Az árak
nagyon változatosak, az egyszerűbbeket már 5000 körül is beszerezhetjük, de
láttam olyan gömbfúvókát, amely teljes szökőkút kompozíciót alkot, ennek az ára
2 millió fölött van.

Sőt, ha már
exkluzivitásra vágyunk, akkor érdemes olyat kérni, amelyiknek külön vezérlőegység
szabályozza a víz mozgását, a fények játékát és a mindezt kísérő zenét. Tehát  a szökőkút tervezés,
építés igen komoly feladat, de a végeredmény kárpótol a nehézségekért.

 

Kifutok, befutók :-)))

 Van az úgy, hogy ember lánya nagyon készül, aztán koppan. Hát Kedvessel mentünk volna munkát felmérni, erre a dhrágha titkárnő átszervezte, hogy nehogymá…, na sebaj, cserébe sötétítőt gyártottam, meg ablakpucoláshoz függönyt leszedtem, polcokat rámoltam és ilyenek. Sőőőt, voltam ilyen meetingen is. Mert nagyon algáskodom ám, mióta csak úgy beválasztottak csapattagnak :-).

Ott döbbentem, miközben folyt a sok okosság, hogy milyen fura, ha pénzszagot éreznek egyesek, hogy felejtik el a családot, hmmm, meghogy évek óta kereskedelemben dolgozók milyen kis ötlettelenekké sivárultak…, meg ahogy csak kapni szeretnének, és add, uram, de most azonnal, és naaagyon sokat :-). Én jól mulattam. Kérdi a főokos, van-e kérdésem, mint újnak, merthogy eddig csöndben voltam, ááá, mondom, nem igazán, hisz a rendszer ismerős, a terméket is ismerem, tudom, hogy nem rossz, viszont javasolnék ezt-azt. Azt az ámulatot (itt is jót vigyorogtam befele)!

Hogy ki se nézte (hihi), és hogy ilyesmire nem is gondoltak még. Nnna, mondom, oké, fő a bizalom, sebaj, fiam…(Brutus)

Meg mondom a végén, hogy na, lányok-fiúk, aztán villanyt lekapcsolni, és kezeket a paplan alá-fölé, kinek hogy tetszik. Néznek rám nagyra kerekedett szemekkel…miiivvaaaan?????, áá, semmi, téélleg, csak egy kis gesztus :))) .

Nnna, ma nagyon rendeske voltam ám, hajnal három óta totyogok. Már megrotyogta magát a kajám, a süti is majdnem kész, még vasalok, és ablakot puceválok, oszt közben öltöztetem virágba a lelkem, mint a kishercegben :-)).

Ja, meg hát ugye Forma 1. Tetszenek ezek az újítások :-))) meg ez a Button fiú is szimpi :-)), és itt megragadom az alkalmat, kérek: Jósoljátok meg, hogy kik lesznek a végén a befutók. Akinek ez idén bejön, megkérem mondjon nekem 5 számot is:-))) (felezünk). Ja és mégegy kérés. Ha valakinek megvan a link a Titokrólazt hiszem, én elkutyultam, pedig megigértem, hogy átküldöm…

Na, pá, meg puszi mindenkinek, még kertet is akartam ma ásni-azt hiszem, ez még vár jövő hétig 🙂 Nagyon szép napot nektek is!

Kosár

 Volt egyszer, hol nem volt…(még a végén teljesen átmegyek meseblogba, kac-kac)

Tehát régen, még a hatvanas évek derekán épült egy lakótelep a Maros partján. Csak, hogy legyen a dolgozó népnek, hol álomra hajtani fejét, miközben építi a …na, mit is? volt erre egy szó, gondolom, ismeritek. Nos, ide szépen beköltöztek jó sokan, mert a fő hatalom kiosztotta az arra érdemeseknek. Hogy miért hangsúlyozom a dolog régi voltát? Mert ez még a lakóparkok őse volt, a blokk-lakások 4 és 9 emeletesek voltak, jó távol egymástól, köztük nagy parkok és játszóterek. Egészen élhető terek lettek kialakítva. 

A lakosság összetételére nagyon vigyáztak, voltak itt románok, magyarok és szászok is. Az iskola, mert az is épült, meg bölcsőde és óvoda is, szintén háromnyelvű osztályokkal működött.(mondom én, hogy ez még a kezdetben volt). Az együttélés nem okozott senkinek gondot, mert minden család boldog volt, hogy szép lakást mondhatott a magáénak. És aki boldog, az elégedett, nehezebben jut eszébe a gyűlölködés. A parkosítás úgy működött, hogy tavasszal értesítettek mindenkit – a lépcsőházba kiragasztott papírral, hogy minden családból jelentkezzenek hétvégén közmunkára. Tehát a tavaszi vasárnap reggel úgy kezdődött, hogy minden lépcsőház előtt összegyűltek a lakók, volt, akinek saját szerszáma is volt, de nemsokára jött egy teherautó és hozott szerszámokat, növényeket. És szépen, megbeszélték, hogy mit és hova kellene ültetni, és kedélyes viccelődések mellett elindult a munka. A férfiak előzékenyen végezték a dolgok nehezét, a nőknek a finomabb munkák maradtak. Mindenki lelkesen tette a dolgát, hisz magáért dolgozott, sajátjának érezte a környezetét. Ez így ment évről évre, minden tavasszal a szomszédság kivonult, beszélgettek egymással, néha még koccintgattak is egyet, és szépen ástak, metszettek, ültettek. Együtt, egymásért. A mi lakótelepünk a város legszebb, leggondozottabb lakótelepe volt. Igaz, az őszi levél-összeszedést már az iskolások végezték, a tanárokkal (tanítás után). Természetes volt, hogy közben a munkából hazatérő szülők is csatlakoztak. Senki nem érezte kényszernek, nem próbált ellógni a feladat elől, jókedvűen és legjobb tudása szerint tette a dolgát.  

 De nem is erről szerettem volna írni. Inkább a rokonlátogatásokról. Mert, mint minden lakótelep, ez is fiatal családoknak adott otthont, akiket időnként meglátogattak a rokonok, főleg így húsvét előtt. Mondanom se kell, zömében falusi nénikék jöttek nagy nagy batyukkal. Mivel eleve többnyelvű közösség voltunk, ezért a rokonok, megjelenésükkel is elhozták a saját szubkultúrájukat. Tehát csak rá kellett nézni, és tudni lehetett, hogy mezőségi, oltyán, moldvai, vagy  szászok leszármazottjai az itt élők. Tehát jöttek a munkáskezű, kendős, sokszoknyás, katrincás, bekecses, nagykendős nénikék. Én ámuldozva lestem őket a második emeleti ablakból, hiszen, olyan szép színes volt némelyik, mások meg nagyon feketék, de mind különleges volt és érdekes. Mert más volt, mint amit a városban láthattunk. Még a csomagjaik is különbözőek voltak. Jöttek bőröndökkel, nagytáskákkal, kosarakkal, de volt, aki átalvetővel érkezett. Egy volt közös bennük. Mindannyian hozták a városi gyermekeiknek a hazait. A szalonnát, sonkát, a tojást, a lisztet, vagy a sajtot, csirkét (élve), a kerti paradicsomot, a legkedvesebb virágokat (gyökerestől), és az ízes beszédüket, a szeretetüket. 

(kedves Pc. innen ered a “veszem a kosaram és felmék Pestre” :-)))

Azt hiszem, itt kellene abbahagyni az írást. Mert utána a városi “gyerek” hazament, vitte a városi ruhát ajándékba, kérlelte a szülőt, hogy ezt vegye fel legközelebb, ne szégyenítse őt meg…Mert azt tanulták, hogy városinak lenni, gyárban dolgozni kiváltság, a falusi lét szégyellnivaló stigma. De attól még az otthonról – faluról – hozott tyúkból lett mégis a legfinomabb leves…

Közben eltelt negyven év, a parkok, rózsák, helyett vannak parkolók, a játszótereken ugyanazok a játékok, mint gyermekkoromban, a sövények alja- már ahol megmaradt- tele van szeméttel. A szomszédok ( a régiek közül alig van egy-kettő), nem ismerik már egymást, megszűnt a közmunka, nincs már közös, csak magán…Ne értsetek félre. Nem akarom a régi rezsimet méltatni.Távol áll tőlem. Ami előtt tisztelgek, az a régi emberség, a közösség, az egymásért tenni akarás. Az a kosár talán, amiben hozták, talán, az hiányzik. 🙂

Lehet, hogy már a kosár sincs meg? Elvesztettük a nagy rohanásban…

Mesevilágból üzenték

 Bizalmas hírszerzőim megsúgták, hogy azért van ilyen hideg, mert a tavasztündért valaki elfogta és üveggömbbe zárta. Szegényke ott szomorkodik bezárva. Rajtunk múlik, hogy kiszabadítjuk-e. Minden kis önzetlen jócselekedet repedést okoz a varázsbörtön egységén. Tehát, dologra fel! 🙂 Mentsük meg őt is és magunkat is. 🙂

:-))

 Varró Dániel: A Szilvalekvár és a Zabpehely
 
Egy régi Spájzban összebújva, hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,
 
míg nyekeregnek a Ház vén ajtai,
hüppögve sírják vissza hajdani
fogyaszthatóságuk a hajnali
kakasszón.
 
„Jaj, hisz oly lágy és omlós volt kegyed,
s lám, minőségét nem őrizte meg,
az Időnk túl hamar lejár” szepeg
a Lekvár,
 
„minőségünk a szívben tartatik,
s közöttünk már a romlás kajtat itt,
kisasszonyom, s a Romlás, jaj, alig
szelektál.”
 
„Bizony, Lekvár úr, mint a csillagok,
oly fényes volt Ön és illatos –
sötét a színe mint a tinta most,
s bezápult.
 
Emlékszik még? Két éve vagy tavaly
négy Céklarépa és egy Tálka Vaj
közt összebújva sugdolózni, haj,
be szép volt…”
 
Így sírdogálnak összebújva, hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,
 
s a pír elfutja őket, restelik,
hogy hüppögésükkel telis-teli
lesz már a régi Spájz az esteli
harangszón.

Nincs cím megadva

„Ne higgy a meséknek! Minden sztori, amely úgy végződik, hogy ‘boldogan éltek, amíg meg nem haltak’, ökörség. Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőzhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele – de az még nem befejezés. Az élet mindig odébb taszigál, megtáncoltat, meggyötör és megtör, új erőpróbát vagy tragédiát lök eléd, nem ereszt addig, amíg csak el nem éred az egyetlen valódi befejezést – a halálodat. Amíg szufla van benned, a történet pereg tovább.”

/ Darren Shan /

Nincs cím megadva

 Szabó Magda: Madár

Azt kérdezed, hogy ki vagyok,
micsoda kis lélek vagyok,
ki ablakodon kopogok,
és mint a gránát, tüzelek,
és lengek-ingok-libegek,
és hámba fogom a szelet,
és hintálom a levelet,
összekuszálom a leget,
s azt a suttogó szövetet
amit a hajnal tereget,
min villogás az erezet?
Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás,
lengés vagyok, kerengés,
zengés meg visszamerengés
arra, amiről azt hazudod,
azt hazudod, hogy elfeledted,
ám én megszólalok feletted,
ám én átsuhanok feletted,

megvillantom szárnyaimat,
a selyem kardokat,
melyek átmetszik az eget
és hazugságodat,
és akkor már tudod,
akkor rögtön tudod,
hogy az angyal vagyok,
aki gyerekkorodban
úgy magadra hagyott.

Játékok- Szavak

Köszönöm a játékrahívást, a türelmet. Szavakra szavak. A kifejtés csak összefüggő szövegben időről- időre. 🙂 majd, előbb-utóbb.

Nyomkereső:
Varázslat, -mese
Nevetés, -mindennapi kenyér
Őszinteség, – út-mely egyedűl járható- vagy kard
Megbocsátás, -gyógyszer a sértettségre
Összetartozás, – Lánc
Tavasz, -újjáébredés
Bátorság, – harc
Szépség, -természet
Játék, – gyermeki én
Titok, -málhák

Lorrietól kapott szavak:

Bizalom:- törékeny csoda
Csönd:- lélek zenéje
Várakozás:  türelem
Út : választás
Találkozás: lehetőség

Pipacs: 

Hűség,- odaadás
Haza,-otthon
Éhség, -kínzó gyötrelem
Könny, -lélektisztító
Gyönyör, – beteljesülés
Élet,-kihívás
Lélek, -belső parancs
Főszereplő,- szempont
Álom,- másik dimenzió

Péntekke

hónap lennék? -Június
a hét egyik napja lennék? -szombat
a nap egy időpontja lennék?- naplemente
bolygó lennék? -Vénusz
tengeri állat lennék? -(nem lennék:-)) -korall
cím lennék?  – 🙂 Túlélés
berendezési tárgy lennék?- fotel
történelmi személy lennék?- ?- Szilágyi Erzsébet
folyadék lennék? -víz.
drágakő lennék? -borostyán (nem baj, ha nem olyan drága)
fa lennék?- lucfenyő
madár lennék? -fecske
szerszám lennék?- gereblye
virág lennék?- 🙂 magnólia
időjárás lennék? -zápor
mesebeli lény lennék? -manó 🙂
hangszer lennék? -hegedű
állat lennék? -macska
szín lennék?-zöld
érzelem lennék? -kíváncsiság 🙂
zöldség lennék? -égigérő paszuly 🙂
hang lennék? -kristálypohár csendülése
elem lennék? -levegő
autó lennék? gokart 🙂
dal lennék? -rigófütty 🙂
film lennék? -fekete-fehér
könyv lennék? -kiadatlan
étel lennék? -kenyér
hely lennék? -Hargita
íz lennék? -málnabor
illat lennék? -frissen kaszált fű
hit lennék? -rendíthetetlen
testrész lennék? -kéz
arckifejezés lennék? 🙂
tanóra lennék? -lyukasóra 🙂
rajzfilm lennék? -Bambi
mértani alakzat lennék?- gömb
szám lennék? 1
ruhadarab lennék? kasmír pulcsi
ékszer lennék? gyűrű
kiegészítő lennék? –sál
szeretet megnyilvánulása lennék? -ölelés
rovar lennék? -bee :-)-méhecske

Köszönöm a felkéréseket, ha valakit kihagytam, kérem, ne haragudjon, szóljon  rám, kissé szétszórt vagyok mostanában.

Legyen nagyon szép a hétvégétek!

Csak mosolyogva!

 “Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.” (Wass Albert)

Mászok én, csak valahogy úgy tűnik, mintha rossz helyen másznék, itt nincs is hegy!!! Valószínű ettől nem vagyok boldog, mert nem az én meredélyemet másztam. Magyarul, már megint hülye voltam, sebaj, nem először történt, lassan megszokom. Mondjuk, ha az elmúlt két-három hét alatti cselekedeteimet betudom valami önkéntes non-profit munkának, máris jobban hangzik.( Nem is lennék iker, ha nem magyaráznám silány, kis  bizonyítványom.) Zanzásított lúzerség. Még címnek se rossz!

Most, miután jól kivigyorogtuk magunkat, köszönöm a játékba hívásokat!

Tavaszi fáradtság

 Kissé rövidek lettek a napok. 

Sehogy nem tudom azt teljesíteni, amit kellene, azt végképp nem, amit szeretnék. Kevés a 24 óra. Csak forgok körbe-körbe, és a tennivalóim, mint hínárok, fojtogatnak, alig kapok már tőlük levegőt. Hajam is olyan állapotú volt, hogy már a kapuhoz is csak kapucniba mentem ki, hogy ne kelljen szegény szomszédgyereknek ijedezni, hogy ideköltözött a vasorrú bába. No, azért tegnap sikerült összekennem, megnyírbálnom, most már egy fokkal én is  jobban  vagyok. Igaz, így elmaradt tegnap is egy csomó más, amit jó lett volna nem mára halasztani. Vagy túl sok mindent akarok egyszerre, vagy rosszul csinálom, vagy csak közben valami gonosz boszorka csigává varázsolt, csak én nem látom.Vagy csak a technika ördöge packázik pont velem, van ilyen is, jó sokszor. Pedig van ám itt is dolgom, de azt hiszem a pl a szavas játékot kijátszom, köszönöm, hogy gondoltatok rám, de eldöntöttem, úgy teszek eleget a felkérésnek, hogy becsempészem őket a postjaimba. Ugye nem baj?  Mert varázslatos dolog ez a magyar nyelv, hagyja, hogy játsszunk vele szabadon. Már amikor írok és nem tűnik el, ugyebár. Nagyon köszönöm, azt is, hogy hiányoltok. Mert írni akartam nektek,volt, hogy írtam is, az elszállt, de most erre külön vigyázok. Például írtam arról, hogy ha  kissé soknak  érezzük a férfitársakat néha, akkor van egy jópofa könyv- a Hogyan öljük meg a férjünket? – nos, nem kell  megijedni, nem azt mondom, hogy erre bíztatok bárkit is, dehogy, csak néha mindenkinek eszébe jut számtalan…nemtúlszép gondolat. És ez a könyv jópofa, humoros, sarkított görbetükör. Nem egy szépirodalmi csoda, de éjjel jobb, ha krónikus nemalvó ezt olvassa inkább, mint holmi súlyos kareninákat. (nekem a lányom adta kölcsön, ő az osztálytársától kapta)Mert van itt megcsalás, van megbocsájtás, van harag, döbbenet. És humor, jajj, nagyon jó kis riposztok vannak benne, kissé csípősek, fűszeresek. És van benne önirónia, jókat kuncoghat az ember lánya-akár azért is, mert magára ismer némelyik helyzetben..  Mert ugye, ketten tudnak igazán elrontani egy kapcsolatot, na, nem fényezem tovább, lapozzatok bele.

És akartam írni két tévéműsorról, de Motyi olyan szépen megírta helyettem, majdnem ugyanazt… Jó volt olvasni, hogy nem csak én láttam így, és nem csak azért, mert engem oda sok szál köt, hanem, mert ha valamit szívből csinálnak, annak persze, hogy más az íze, mint annak, ami muszájból, félelemmel, vagy megfélemlítéssel…Ide inkább biggyesztek egy idézetet:

“A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.
Wass Albert

Aztán, ha véget ér az ünnep, nekünk kezdődik, hisz Kedves idén is vénebb lett :-). 

Nagyon visszafogott ünneplés volt, hisz előtte megbeszéltük, hogy nem telik rá, nem lesz. De aztán csak sütöttem egy kicsi tortácskát, kidíszítettem gumimacikkal-azt találtam itthon, aranyos lett. Nagylány aznap kapott papírt arról, hogy a vizsgája sikerült, hozott haza fénymásolt példányt is, azt borítékolta be az apjának, fiam a barátnőjével együtt vettek neki valami “pacsulit, és így égő gyertyás, ajándékos asztal várta haza, a kissé kapatos drágámat. De a mámor már oszlott is, ahogy a könnyeit nyeldekelve nézegette a meglepetéseit, és már megint pohárköszöntőbe fogott(sose megy neki igazán), hogy elmondja, hogy ez így, nagyon jó, hogy család, és együtt. Hát igen, igen, ami jó, az nem rossz. :-).

És már csörög az a vacak óra, amivel beosztom az időmet, mennem kell, ez a csevegésre szánt lejárt. Puszi mindenkinek, kérlek nézzétek el, hogy nem kommentelek,  meg ritkán írok, de remélem már nem tart sokáig ez a mostani bolond mókuskerék pörgetésem, utána, majd visszacsendesedek a régi kerékvágásba. 

Azért ezt még csak iderakom, mert jó:

A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.”
(Robert Louis Stevenson)
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!