Tavaszi fáradtság

 Kissé rövidek lettek a napok. 

Sehogy nem tudom azt teljesíteni, amit kellene, azt végképp nem, amit szeretnék. Kevés a 24 óra. Csak forgok körbe-körbe, és a tennivalóim, mint hínárok, fojtogatnak, alig kapok már tőlük levegőt. Hajam is olyan állapotú volt, hogy már a kapuhoz is csak kapucniba mentem ki, hogy ne kelljen szegény szomszédgyereknek ijedezni, hogy ideköltözött a vasorrú bába. No, azért tegnap sikerült összekennem, megnyírbálnom, most már egy fokkal én is  jobban  vagyok. Igaz, így elmaradt tegnap is egy csomó más, amit jó lett volna nem mára halasztani. Vagy túl sok mindent akarok egyszerre, vagy rosszul csinálom, vagy csak közben valami gonosz boszorka csigává varázsolt, csak én nem látom.Vagy csak a technika ördöge packázik pont velem, van ilyen is, jó sokszor. Pedig van ám itt is dolgom, de azt hiszem a pl a szavas játékot kijátszom, köszönöm, hogy gondoltatok rám, de eldöntöttem, úgy teszek eleget a felkérésnek, hogy becsempészem őket a postjaimba. Ugye nem baj?  Mert varázslatos dolog ez a magyar nyelv, hagyja, hogy játsszunk vele szabadon. Már amikor írok és nem tűnik el, ugyebár. Nagyon köszönöm, azt is, hogy hiányoltok. Mert írni akartam nektek,volt, hogy írtam is, az elszállt, de most erre külön vigyázok. Például írtam arról, hogy ha  kissé soknak  érezzük a férfitársakat néha, akkor van egy jópofa könyv- a Hogyan öljük meg a férjünket? – nos, nem kell  megijedni, nem azt mondom, hogy erre bíztatok bárkit is, dehogy, csak néha mindenkinek eszébe jut számtalan…nemtúlszép gondolat. És ez a könyv jópofa, humoros, sarkított görbetükör. Nem egy szépirodalmi csoda, de éjjel jobb, ha krónikus nemalvó ezt olvassa inkább, mint holmi súlyos kareninákat. (nekem a lányom adta kölcsön, ő az osztálytársától kapta)Mert van itt megcsalás, van megbocsájtás, van harag, döbbenet. És humor, jajj, nagyon jó kis riposztok vannak benne, kissé csípősek, fűszeresek. És van benne önirónia, jókat kuncoghat az ember lánya-akár azért is, mert magára ismer némelyik helyzetben..  Mert ugye, ketten tudnak igazán elrontani egy kapcsolatot, na, nem fényezem tovább, lapozzatok bele.

És akartam írni két tévéműsorról, de Motyi olyan szépen megírta helyettem, majdnem ugyanazt… Jó volt olvasni, hogy nem csak én láttam így, és nem csak azért, mert engem oda sok szál köt, hanem, mert ha valamit szívből csinálnak, annak persze, hogy más az íze, mint annak, ami muszájból, félelemmel, vagy megfélemlítéssel…Ide inkább biggyesztek egy idézetet:

Aztán, ha véget ér az ünnep, nekünk kezdődik, hisz Kedves idén is vénebb lett :-). 

Nagyon visszafogott ünneplés volt, hisz előtte megbeszéltük, hogy nem telik rá, nem lesz. De aztán csak sütöttem egy kicsi tortácskát, kidíszítettem gumimacikkal-azt találtam itthon, aranyos lett. Nagylány aznap kapott papírt arról, hogy a vizsgája sikerült, hozott haza fénymásolt példányt is, azt borítékolta be az apjának, fiam a barátnőjével együtt vettek neki valami “pacsulit“, és így égő gyertyás, ajándékos asztal várta haza, a kissé kapatos drágámat. De a mámor már oszlott is, ahogy a könnyeit nyeldekelve nézegette a meglepetéseit, és már megint pohárköszöntőbe fogott(sose megy neki igazán), hogy elmondja, hogy ez így, nagyon jó, hogy család, és együtt. Hát igen, igen, ami jó, az nem rossz. :-).

És már csörög az a vacak óra, amivel beosztom az időmet, mennem kell, ez a csevegésre szánt lejárt. Puszi mindenkinek, kérlek nézzétek el, hogy nem kommentelek,  meg ritkán írok, de remélem már nem tart sokáig ez a mostani bolond mókuskerék pörgetésem, utána, majd visszacsendesedek a régi kerékvágásba. 

Azért ezt még csak iderakom, mert jó: