Bee happy!

 Minden ballagó diáknak gratulálok, és kívánok nekik sok sikert az előttük álló kihívásokhoz.

Szép jó estét kedveseim!

 Majdnem elkerülte a figyelmemet, bizony tegnap múlt két éve, hogy elkezdtem  blogot írni. Életem egyik nagyon jó döntése volt, hogy itt, veletek. Annyi mindent és annyi mindenkinek köszönhetek. Kiadtam már magamból fájdalmakat, sérelmeket, örömöket, kapaszkodtam néha az idézetekbe, vagy szavakba,versekbe, dalokba, hogy erőmet, jókedvemet megőrizzem és a szavakba, kommentekbe, amiket tőletek kaptam, mint megannyi tálcán nyújtott igazgyöngyöt. Közben olvastalak titeket, felleltem a saját gondjaimat a ti írásaitokban, vagy más fájdalmakat, félelmeket, és nagy vállalásokat. És sok-sok örömöt, vidámságot. Sok-sok szépet és hasznosat, jót és nemes gondolatot. Tehát, nagyon hálás vagyok a nyitott ajtókra,  még hálásabb a hozzám bekopogókhoz. :-). Több lettem, erősebb, általatok, veletek. Az nlc-nek köszönhetően bővült a barátaim köre is, fantasztikus embereket ismerhettem meg, kit “csak ” virtuálisan, kit személyesen.

Tehát ez még egy plussz pont a szuper hétfő javára. 

Ma kissé fáradt vagyok. Nagyon sokat és sok fele rohangáltam. A vagy-vagy helyett volt oda, meg amoda és vissza oda, majd… :-). Na, mindent a célért, volt sok papír, írnivaló, közben rájöttem, hogy elszoktam az írástól, mióta pötyögök(szégyellem is), aztán volt olyan az x+ valahányadiknál, hogy születési évemhez a mai dátumot írtam, jót nevettünk rajta. Sőt, olyan is, hogy a dokinál, …nnna ezt részletesebben mesélem inkább!

Üzemorvos. Keresd a parkolóban a kamiont!–szólt az utasítás, amin kissé meglepődtem. MI VAN???

Aztán bambán koválygok a parkolóban, látom az egyiken tényleg van ilyen vörös kereszt, nnna mondom, hisz ezt láttam máskor is, csak eddig azt hittem, elsősegélyhely. No, nem . Szél fúj, imbolygunk a kamion szűk előterének kialakított részén, közben sűrű hálaimákat rebegek, hogy nem hajóra készülök menni dolgozni, mert valószínű ott én lennék a fő rókakergető. Aztán a dokinál eljátszottam a kétbalkezeset, lévén, hogy nem találtam a jobb kezem, ezért gyorsan befogtam, mindkét szemem:-). Jól kinevetett, hogy így aztán mondhatom a számokat, ha tudom. Szóval, hoztam ám a formám, utána meg lányos zavaromban rightig-(Hogy kell ezt írni?) a bal kezem hagytam fenn. Nnna bumm.  :-). Szóval, onnan gyerünk vissza, itt meg az ajtónyitással okoztam egy kis kavarcsot, mondjuk, sose nyitottam még ajtót magasról lelógó madzaghuzogatással. Én kerestem a gombot, ha már kilincs nem volt.  Na, találtam , csak az nem azért volt ott… Hát égtem kicsit, no, de belefér. Aztán a lényeg, már megint eladtam a bőröm, és jövő héten szerdán kezdek, na nem helyben, hanem ott, ahol ma már tudom, hogy nyílik az ajtó. Ott tanítanak majd még nekem sok újdonságot, meg néhány már jól ismertet :-). ja-hogy reggeltól estig kell lennem? – hát minden kezdet nehéz. Egy napot csak kibír a család nélkülem, azután viszont szigorúan 4, max5 óra. Pont.

És még mindig nagyon örülök.

Puszilok mindenkit, és kapjon el titeket is valami csodaörvény, teljesüljön legalább egy vágyatok.

 Jajj, ha minden hétfő ilyen lenne!!!! :-)))). Nagyon szeretném ám őket!!!

Köszönöm szépen, hogy drukkoltatok, komolyan, még amikor beléptem, akkor is átfutott az agyamon, hogy nyugi, nem lehet baj, hisz annyian szorítanak nekem 🙂 Mármint a boltban, ahol jövő héttől már dolgozhatok!!! és úgy, de úgy örülök neki!!!, igaz, addig még elég sok mászkálnivaló van, de olyan jó!!! És mosolygott a nap, amikor tekertem arra fele, és a jövendőbeli főnököm is, amikor mondtam, hogy természetesen, bármilyen munkafázist szívesen, van ugyan  itt-ott némi tanulnivalóm, de menni fog. És odaértem Kispestre a tüdőgondozóba, ahol kiadták a leletemet, nem is kértek érte pénzt, pedig arról volt szó, hogy 3000. :-))))). Igaz, bután nem kerestem ott postát, így az erkölcsimet hiába akartam kikérni szűkebb pátriámban :-))), a helyi postán mondták, hogy nincs, elfogyott, majd valamikor jön. Mármint nyomtatvány.( Na, innen azért magamban fortyogva jöttem kifele. Kutyafáját, miért nem lehet odafigyelni ilyenekre? ) Aztán rájöttem, hogy holnap is nap van, és mennivalóm az üzemorvoshoz, ami vagy Vecsésen, vagy Pesten van -majd délután kiderül- akkor útközben is meg tudom oldani, nem oda Buda, ugye? Ugye.

Tehát olyan szépen összejöttek a dolgok. Pénteken még azon egyezkedtem a bankos pasival, hogy adjon-ne adjon nyomtatványt, hogy nekik utaljam a fizetésemet. Én vigyorogtam, hogy ahhoz csoda kéne, de ideadta, én eltettem, és vigyorogtunk. Aztán tegnap jött a telefon, hogy ma fáradjak be. Szó szerint teljesítettem a kérést, mert úgy, de úgy bicikliztem, hogy csak na!, mintha, az életem függne -naná, hogy kicsit függ is- tőle. teát befáradtam, na. :-))). És szépen megegyeztünk, hogy akkor napi négy órában én is velük együtt… És hivatalosan is (kicsit) hasznos tagja leszek ám a társadalomnak.( Jajj, meg legalább 2 számláért már nem fáj a fejem havonta.)

Olyan, olyan nagyon örülök, normális ez??? 🙂

 Kedves Lily! Dehogy haragszom rád! Én is fel lennék háborodva egy ilyen eset után. Remélem, azóta kicsit megnyugodtál, sajnos, mi emberek nem vagyunk egyformák (vagy szerencsére). Az is valószínű, hogy az emberek össze vannak zavarva-zavarodva. Megoldások helyett könnyebb mutogatni, bűnbakot keresni, félredobni minden erkölcsi és etikai tartást, lehet rosszabbá süllyedni, mint az állat, van aki azt hiszi, rabolhat, más azt, hogy ölhet, akad, aki úgy gondolja mondhat bármit. De vagyunk, akik hisszük, hogy embernek lenni jó, és mindenki egyformán annak születik. Hiszem, hogy nem vagyunk túl kevesen, talán, a nagy zűrzavarban hallatszanak a józan szavak is.

Most ugyan este van, de én már kicsit a holnap reggelre vagyok beállva. Ugyanis 9 órakor egy elég komoly megbeszélésre megyek, ha valaki ráér kicsit nekem drukkolni, megköszönném :-).

Cserébe már most idekészítek egy kávét! Puszi

Pozitív gondolkodás 2009-ben és 2010-ben:

Elbocsátások: Legalább hétköznap is tudunk találkozni a haverokkal.
Több idő lesz a családra is.
Éhezés: Legalább ledobunk egy pár felesleges kilót.
Nem lesz új autód: Legalább járhatunk veterán autó találkozókra.
Nem lesz lakásod: Megint összejön a nagy család: nagyszülők, szülők,
gyerekek.
Nem lesz új ruha: retro a divat.
Nem telik gyógyszerre: A legtöbb gyógyszernek úgyis több a káros
mellékhatása, mint amennyi a gyógyhatása.
Nem tudod kifizetni a fűtést: Nem baj, mert a gázfűtés úgyis csak
szennyezné a környezetet.
Nem tudod kifizetni a villanyszámlát: Nem baj, mert úgyis kevés gyerek
született az utóbbi években. A sötétség talán segít egy kicsit.
Nem tudod kifizetni a vízszámlát: Nem baj, mert úgyis túl sok szennyvíz
keletkezik.
Tönkremennek a vidéki földművelők és állattenyésztők: Nem baj, mert így
több külföldi génkezelt húst, melaminnal mérgezett tejterméket, és egyéb
silány minőségű élelmiszert ehetünk.
Bezárják az iskolákat: Legalább a diákok nem verik meg a tanárokat.
Nem szavazta meg az MSZP és az SZDSZ a miniszterek, államtitkárok és az
állami cégek vezetőinek több milliós fizetésének felére csökkentését,
cserébe viszont növelik az adókat (de csak a kis és középvállalkozóknak,
a multiknak NEM), és csökkentik a rászorulók támogatását: Nem baj, mert
ebben a koldus országban legalább ők jól élnek.

Mostanában alkalmam volt néhányszor körbeülni egy-egy asztalt barátokkal, ismerősökkel. A beszélgetéseinkbe akarva-akaratlan becsúsztak mondatok a válságról, az életünkről, nehezedő hétköznapjainkról. Mivel az ilyen beszélgetések többszereplősek voltak, bizony voltak megoszló vélemények, meglátások, akár ellentétes eszmék is ütköztek. Szándékosan választottam ezt a szót, mert nem csattantak, csak finoman összekoccantak, mint biliárdasztalon a golyók, majd szépen kétfelé gurultak, kimozdulva az addigi mozdulatlanságukból. Egy-egy szó, vagy idegen vélemény továbbgondolkodásra ösztönzött, mintha az épület, amit ismerünk, eddig általunk nem ismert szárnyán nyitottak volna ablakot, és lám, onnan teljesen új kilátás tárult elénk. Érdekes és építő volt.  Persze, ehhez az kellett, hogy szerettük, de főleg tiszteltük egymást, és valahogy senki sem hitt önmaga megtéveszthetetlen és megingathatatlan igazában. Tudtuk, hogy amíg mi hiszünk az általunk ismert dolgokban, más hihet abban, amit ő ismer jobban, és egyik nem zárja ki a másikat.

Nem akartunk meggyőzni, megtéríteni, nyitott szívvel fogadtuk a más szempontot. Azt hiszem sokat nyertünk ez által. 

De lehet, hogy mindez csak azért jöhetett létre, mert alapjáraton valamiben mind egyetértettünk : tiszteljük az életet és a szabadságot. 

Boldog vagyok, és gazdag, hogy rátaláltam ezekre az emberekre.