Zalaszentgrót fele vezető is szép az út, de ott a helyszín valami csoda. És idén először az ottani nap sütött meg jó alaposan. Tegnap megtanultam, hogy a Kedves, nagyon komoly fejjel tud félrevezetni 🙂 A történtek után soha nem hiszem el neki, hogy nem ismer egy olyan várost, mint pl .Székesfehérvár.Csak 5-10 méterenként szólalt meg, hogy : ezt a kutat mi csináltuk, itt is voltunk megszállva, ide jártunk kajálni, oda meg inni…És ezek előtt eljátszotta, hogy, jajjj, azt se tudja, hol kell lekanyarodni a pályáról. Hrrrr…:-).De élvezte, ha kicsit kérleltem,és hízelegtem. Csudajó napunk volt. És bónusz!!! most már ő se panaszkodhat, hogy nem ismeri Motyit és csupamosoly lányát. :-))))).
Csudaügyes gyerekeim vannak, a lányom tud rendet tenni, kertben ásni, Manót sétáltatni, dagadót sütőbe rakni, jó ropogósra sütni. Fiam szuperül feljavította a faház viharvert ajtaját. Elmenni szuper, hazajönni még jobb. Amúgy meg meredek domboldalon terem ám a szőlő . 🙂 Azt hiszem, javítandó a kondícióm, alig tudok lihegés nélkül felmászni a venyigéért. :-). Na, pá megyek dugni.( hagymát a földbe :-))) ).
Holnap jön a részletes. puszi.
:))
🙂 Szép délutánt neked!