:-( :-)))

 Nos, itt vagyok végre!

Ha volt gép, idő nem akadt számomra, ha meg nem, akkor a gép vacakolt. Nos, hát az a lényeg, hogy köszönöm nagyon szépen a jókívánságokat mindenkinek, aki erre járt, és szólt, meg annak is, aki csöndben maradt.

Történések vannak. Mint írtam, beadtam az önéletrajzomat hétvégi melóra, már egy jó ideje. A helyi gazdaságosban még elvileg protekció is lett volna. Aztán csönd.

Közben a lányom is beregisztrált az egyik diákmelós oldalra( amit nem így hívnak), és másnap telefon, kérdés: menne-e a helyi szupermarketbe. Kicsilányom mondja, hogy naná. És még azon a héten kezdett.  Én meg dührohamot kaptam elsőre: b@sszus, egy ilyen “banya”, mint én, már nem is kell, mit szakértelem, több éves gyakorlat, jobb a diák, az nem érti, csak csinálja, vagy akármi. Persze, hogy örülök, hogy a lányomnak bejött, naná, hogy nem rá, nem miatta, csak maga a helyzet dühített, olyan volt, mint mikor 26 évesen melót kerestem, és azt mondták fiatalabbat keresnek…Mert én már nem  kellek, túl idős vagyok- vagy nem elég buta, vagy nem t’om. Na mindegy, elmúlt a dühöm, hisz csak a rendszerre haragudtam és a saját tehetelenségemre. Tehát elláttam mindenféle szakmai tanáccsal, és alig vártam, hogy hazaérjen. Tudtam, nagyon fáradt lesz. De lelkes. Pedig megkapta az “első napos kiképzést” pl, rakd ki, hmmm, inkább szedd le, rakd át emide, és társai.

Aztán húsvét. Kedvest megkértem segítsen odébb tenni ezt-azt, meg, hogy ásni kéne egy gödröcskét, hogy abból komposztáló legyen. NNa, kiment, nekiállt ásni – kb. 10 perc, mentem én is, hát mi fogad? – egyik kezével az ásóra támaszkodva, kínosra torzult fejjel tapogatja a derekát. Igen, igazad van, szegénynek beállt, azóta itthon fekszik, kenem, masszírozom, ő haldoklik, én néha üvöltenék…Már kezdek türelmetlen lenni. Főleg, ha egyik percben tud mozdulni, aztán, ha látja, hogy látjuk, lassított filmeffektus…Kiül pletyizni a szomszéddal de ágyba kéri a kaját…Ja és Manóval megy vita, hogy távirányító, és ne ülj ide, ne ezt, ne azt, ne…ÁÁÁÁÁ-ez én voltam, bocs.

 Manóról most viszont csupa jót tudok írni. Szedi ezt az algás kiegészítőt, nem tudom ettől-e , vagy csak a nyárias tavasz, vagy pont olyan a hangulata, de kis ügyeske. Jókat sétálunk, egyedül is kijön, elmegy a kapuig, kinéz, visszajön, leül mellém, amíg kapirgálok, és kiröhögi a szomszéd kutyát, és labdázunk, fintorog a virágillatokra és rajzol, zsírkrétával, és egyedül is megfogja (végre) a ceruzát, és képfelismerés, és betűk, számok, szavak. Egyre több minden szeret, és akar, és szót fogad. És van, hogy ügyesen ül az asztalánál és eszik. És néha, ha elég gyors vagyok, akkor elkapom a puszit is :-). Tehát csudajó. A hisztik ritkábbak, csak ez a budidolog nem akar beindulni…De nem vagyok türelmetlen, tudom, kis lépések…-(ezt mondogatom magamnak mantraként, amikor már türelmetelen vagyok 🙂 ) (Ja, jó gyakran mondom mostanába)

Házunk környéke csuda szép. Élethimnuszt zsonganak a gyümölcsfák, játékosan virítanak a tulipánok, nárciszok, a hajnalt vídám füttyel köszöntik a legújabb kis lakóim, mert idén tényleg fészket rakott nálunk egy kis madár pár. És kibújt a retek, a hagyma, virágzik az eper. Ha már nagyon elegem van a nyűgjeimből, kimegyek, körbejárok, megnézegetem, rájövök, hogy mindennek ellenére, a növények, fák teszik a dolgukat, az élet utat tőr magának. Ez szép és jó. Mit is lógatom én az orrom??? 🙂

Legyen szép napotok!