Még a hétfő bűvöletében

Szép jó estét kedveseim!

 Majdnem elkerülte a figyelmemet, bizony tegnap múlt két éve, hogy elkezdtem  blogot írni. Életem egyik nagyon jó döntése volt, hogy itt, veletek. Annyi mindent és annyi mindenkinek köszönhetek. Kiadtam már magamból fájdalmakat, sérelmeket, örömöket, kapaszkodtam néha az idézetekbe, vagy szavakba,versekbe, dalokba, hogy erőmet, jókedvemet megőrizzem és a szavakba, kommentekbe, amiket tőletek kaptam, mint megannyi tálcán nyújtott igazgyöngyöt. Közben olvastalak titeket, felleltem a saját gondjaimat a ti írásaitokban, vagy más fájdalmakat, félelmeket, és nagy vállalásokat. És sok-sok örömöt, vidámságot. Sok-sok szépet és hasznosat, jót és nemes gondolatot. Tehát, nagyon hálás vagyok a nyitott ajtókra,  még hálásabb a hozzám bekopogókhoz. :-). Több lettem, erősebb, általatok, veletek. Az nlc-nek köszönhetően bővült a barátaim köre is, fantasztikus embereket ismerhettem meg, kit “csak ” virtuálisan, kit személyesen.

Tehát ez még egy plussz pont a szuper hétfő javára. 

Ma kissé fáradt vagyok. Nagyon sokat és sok fele rohangáltam. A vagy-vagy helyett volt oda, meg amoda és vissza oda, majd… :-). Na, mindent a célért, volt sok papír, írnivaló, közben rájöttem, hogy elszoktam az írástól, mióta pötyögök(szégyellem is), aztán volt olyan az x+ valahányadiknál, hogy születési évemhez a mai dátumot írtam, jót nevettünk rajta. Sőt, olyan is, hogy a dokinál, …nnna ezt részletesebben mesélem inkább!

Üzemorvos. Keresd a parkolóban a kamiont!–szólt az utasítás, amin kissé meglepődtem. MI VAN???

Aztán bambán koválygok a parkolóban, látom az egyiken tényleg van ilyen vörös kereszt, nnna mondom, hisz ezt láttam máskor is, csak eddig azt hittem, elsősegélyhely. No, nem . Szél fúj, imbolygunk a kamion szűk előterének kialakított részén, közben sűrű hálaimákat rebegek, hogy nem hajóra készülök menni dolgozni, mert valószínű ott én lennék a fő rókakergető. Aztán a dokinál eljátszottam a kétbalkezeset, lévén, hogy nem találtam a jobb kezem, ezért gyorsan befogtam, mindkét szemem:-). Jól kinevetett, hogy így aztán mondhatom a számokat, ha tudom. Szóval, hoztam ám a formám, utána meg lányos zavaromban rightig-(Hogy kell ezt írni?) a bal kezem hagytam fenn. Nnna bumm.  :-). Szóval, onnan gyerünk vissza, itt meg az ajtónyitással okoztam egy kis kavarcsot, mondjuk, sose nyitottam még ajtót magasról lelógó madzaghuzogatással. Én kerestem a gombot, ha már kilincs nem volt.  Na, találtam , csak az nem azért volt ott… Hát égtem kicsit, no, de belefér. Aztán a lényeg, már megint eladtam a bőröm, és jövő héten szerdán kezdek, na nem helyben, hanem ott, ahol ma már tudom, hogy nyílik az ajtó. Ott tanítanak majd még nekem sok újdonságot, meg néhány már jól ismertet :-). ja-hogy reggeltól estig kell lennem? – hát minden kezdet nehéz. Egy napot csak kibír a család nélkülem, azután viszont szigorúan 4, max5 óra. Pont.

És még mindig nagyon örülök.

Puszilok mindenkit, és kapjon el titeket is valami csodaörvény, teljesüljön legalább egy vágyatok.