Kisbeszámoló

 Hol is kezdjem? sok minden volt, és géphiány.

Volt egy születésnap, ahol az ünnepelt előbb hívott, mint én tudtam volna. Égett a képem, de így is jó volt Apummal beszélgetni. Csak az a rossz, hogy minden beszélgetéskor elmondja, hogy jajj, menni kéne már anyád mellé, nem jó már itt. Erre persze mindig mondok ezt-azt, ígérek, hitegetek, biztatnám, közben érzem, már nem sok értelme. Ő már nem akar új célt, nemhogy éveket, holnapokat se kíván.  Aztán másnap Jegánál találtam egy, számomra eddig ismeretlen dalt, jól kibőgtem volna magam, naa, pár könny és a nagy gombóc maradt a torkomban most is, de berakom ide, mert tudni kell, hogy az elszalasztott alkalmak nem térnek vissza.

Aztán volt anyák napja, éjjel készített meglepetésekre keltem, jól esett, na. Meg ölelgetéseket kaptam és szeretetet. Csak adni nem tudtam, még a temetőbe menni se, ugye, a távolság…Így keveredik az élet az elmúlással, a jó, a szép a fájdalommal. Merthogy így kerek a világ, fény és árnyék.

A meló még csak ígéret és hitegetés, már álmodtam is vele, úgy készültem rá, aztán telefon, jajj most mégse, mi lenne ha, majd pénteken. A péntek az jó- mondtam nekik, de én másra gondoltam (péntekke, veled mosolyogtam), és most várom a holnapot.  Mondjuk a helyi melóhelyen a csajok megtudták, hogy jövök, ők várnak és örülnek nekem, ez is jó, az idegenbeni elsőnapot meg naná, hogy túlélem, ígérem, nem hagyom magam kiakasztani, tudok én vigyorogni!

Jáájj, jut eszembe!.:-)

Ezt mesélni akartam nektek! van a discovery-n egy reklám, hogy telefondobálásból rendeznek bajnokságot. Eddig csóváltam a fejem, hogy mekkora baromság!!! 

Valamelyik nap csoszogok ki a teraszra teregetni. Egyszer csak valami nagyon fura tücsökhangot hallok. Túl hangosan, ércesen, valahogy nem természetesen szólt, így megyek a hang után, keresem, hol, mi?, aztán rádöbbenek, hogy az ereszcsatornánkból szól. Pont ott állok alatta, bambán bámulva felfele, mikor észreveszem, hogy a szomszédunk is arra tart. Hát nem tücsök volt az istenadta, ami ciripelt, hanem kiderült, hogy a szomszéd elhajította dühösen a telefonját, de az pattant egyet, és elbújt :-), naná, hogy a mi csatornánkban. (mondjuk, tök rendes a telefontól, hogy ezek után még kicsenget, én, ha odavágnának, nem dolgoznék ) No, egyezkedünk a szomszéddal, hogy hmmm, hogy tudnánk leszedni. (lányom már horgászni akart) Mivel ott a kerítés, és egyebek, így kétágú létráról nem lenne esély hozzáférni, sandán méregettem a szomszédomat és barátját, de bizony akárhogy néztem, nálam is
(sokkal)
súlyosabb egyedek, ha nekitámasztjuk az eresznek a létrát, háááát az rögtön cserére szorulna, mármint az eresz, így okosan kitaláltam, hogy a lányom lesz a kismókus, oszt, ha fára nem is, de létrára fel, és már menteheti is szegény telefont.

A dolog gond nélkül véget ért, mi meg jókat vigyorogtunk a szomszéd zavarán
. 

Azt hiszem, most be kell érjétek ennyivel,
megyek és főzők sokat, hogy holnap , ugye éhen ne maradjanak az itthoniak, és még mennem kell ide-meg oda, és már készülök is a holnapra
. :-).