Csütörtök is Jóo

 Tegnapi napunk igen érdekesen alakult. Manócskám kora reggel kihasználta az időt, míg én a fürdőszobában ügyködtem, és medencét csinált az ágyából, majd levetette a nadrágját, és bekopogott nekem az ajtón. Most minden ige után biggyeszthettem volna felkiáltó jeleket, mert ilyesmit most először-(na jó, a kopogást szokta, de nem így, céllal.)

Szóval közérthetően: az üdítős üveg, amivel a virágjaimat locsoltam, félig tele maradt vízzel, és én balga, nem csavartam rá vissza a kupakot. Ezt használta ki az én kis rosszcsontom. Az ágyában játszani akarhatott vele-gondolom-vagy ivott volna?- és sikeresen kilöttyent. Mivel a nadrágja kaphatta az áldást-csuromvizesen találtam rá ledobva az ágy mellé, hát szépen egyedül, levetette. (máskor mennyit könyörgöm ezért, és néha mégse..)És mivel nem volt olyan nagy meleg, talán fázott?  jött szólni:-),mármint kopogni. Tehát, gyorsan összekapkodtam az ágyneműt, és közben én gonosz, telhetetlen anya, a kezébe adtam az új gatyót, hogy, na, rajta, akkor most vedd fel!- és kiteregettem gyorsan. Naná, nadrág félvállra csapva, anya kiröhögve…

Mit tehettem,- gyere segítek, húzd te is- monológgal rásegítettem a hűlő lábacskáira amit kellet. Nagy mázlim volt, a matrac-hála a gumilepedőnek- megúszta, nem úgy mint az ágyneműtartó-bár gyanítom, ezt én okoztam a kapkodással. Nos, az meg tele volt zömében plüss- és egyéb játékokkal. Tehát , hogy ne unatkozzak, plüssjáték-mosás, ha már vizesek, akkor frissüljenek fel teljesen-gondoltam. Közben kinnt a felhők meglátták a kiteregetett párnát, paplankát, lepedőt, és elszomorodtak, hogy nekik nincs ilyen, bánatukat rásírták-hogy felfrissüljenek, ha már vizesek. :-).

Kapkodtam ám befele őket-mindezt hálóingben 🙂 (szerencsére ilyenkor a szomszédaim mind dolgozóba vannak.) Aztán volt könyvnézegetés, játék, tornás mondókázás- rájöttem, hogy az egyik, kissé szétesett könyvecske akár alkalmas lenne olyan napirend-kialakítóra, amit Kismadárnál olvastam. 🙂 Lopom ám az ötleteket (bocsi)! Aztán, főzőcske, tesz-vesz, Manó addig gépezhetett. Tiszta jó, hogy a gép gyakran fagy, időkorlátozás megoldva :)). Takarításnál megint leesett az állam: Manó soha nem szerette a gép-hangokat, porszívózásnál is gyakran sír, meg a hajszárító sem kedvenc. Most meg odajött és megfogta ő is, és ketten porszívóztunk :-))). Aztán, elő a színes zsírkréták, ceruzák, de valahogy nem volt nagy kedve, csak akkor “akart színezni” ha én is fogtam, és ketten- azon agyaltam közben, hogy, lehet most ez arról szól, hogy kevesebbet vagyunk együtt, mióta délutánonként fél öttől estig nem vagyok??? Hát ha így van, akkor, meg kell szokni, nincs mese, Emese :-).

És délben szó nélkül , ha mondom, hogy pihi idő van, irány egy kis szundi, akkor szépen lefekszik magától, és befordul, és már fújja is a kását 🙂

Szóval csupa új, meg jó dolog. (meg van ami nem új, és nem jó, mert van aki hozza a formáját, és jajj, de fel tud bosszantani) (erről csak zárójelben persze) :-).

Tegnap megkapta Nagylány élete első átutalt fizetését! (a diákmelóra) Volt öröm, meg büszkeség. Itt is, ott is 🙂 Aztán most meg izgalom, mert ma 1 órától német kisérettségi. Van helye a drukkoknak ! 🙂

És persze, volt meló is, még ámultam is, kissé elfáradtam a nap végére.  Másfajta  ingervilág ez,  más koncentrációt igényel. A feszültségem már oldódik, kezdek magabiztosabban nyúlni a dolgokhoz. És vannak  érdekes felfedezések is. de erről majd. Most puszi mennem kell.

Ha sikerül jövök még egy rajzos-nevelős-anyus dologgal, meg a Jókai Anna részlettel. Mert ma szabad napos vagyok ám!:-)

Mindenkinek mosolyfakasztó napot!