Csak figyelgetem az embereket. Pénztárban állva nem nehéz.
Néhányan attól zavarba jönnek, hogy a szemükbe nézve, mosolyogva köszönök. Van, akinek gyanakvóan ugrik ettől fel a szemöldöke, Mit akar ez? – mit vigyorog? át akar verni? – és még akkor se nyugszik meg, amikor tüzetesen átnézte a visszajárót, a számlát, én meg mosolyogva elköszönök tőle újra. És megköszönöm neki. Aztán van, aki elkapja a tekintetét, és azért se köszön vissza, neki ezt szabad.
Túl sokan vannak, akik nem tudnak mit kezdeni a mosollyal. Lehet, hogy délután-este, mire találkozunk, és már azt gondolja, semmi oka rá, vagy ideje sincs, hisz lám, mindjárt vége a napnak, ő már hullafáradt, és még mennyi dolga lenne, főzés, gyerek, egyebek.
Még azt nem is írtam, hogy mennyi mindenről árulkodik az is, ahogy egymással bánnak. Azok, akik egymással párban, vagy családdal jönnek. Mennyi félszeg mozdulatra, kérdésre milyen sok az ellentmondást nem tűrő válasz, jelzés. Meg, hogy mi is kerül a kosárba. Mennyivel többször marad a pia, a cigi, ha kevés a pénz, de a margarin, a szalámi nem olyan fontos… Hány gyerekre mordulnak rá, hogy jól fogd meg, el ne ejtsd, mert agyoncsaplak. És a kis három-négyéves lányka, szorosan öleli magához a sörös üvegeket, és csak az ajtóból néz vissza a jégkrémek fele, sóvárogva.
Arról is írni akartam, mikor az úrinő közölte, hogy “ez van, maguk nem tehetnek semmit!” Előzményeket is tudni szeretnétek? Hát jó. Csinos, negyvenes nő, jól öltözötten, bőven ékszerezetten belibeg a boltba. Gondosan, ráérősen válogat. Aztán éber biztonsági őrünknek- aki addig, csak mint szép nőt nézte- feltűnik, hogy ha két terméket vesz le a polcról, abból az egyik kerül csak a a kosárba, a másik egyből a táskába kerül. Nem is hisz a szemének, a nő kecsesen, puha, bejáratott mozdulatokkal ismétli lépésről lépésre az akciót. Pénztárnál az őr rákérdez a táska tartalmára, mire halk próbálkozás -nem itt vettem. Közben a boltvezetőink, úgy tűnik, tanultak a rend( állatbarát) őreitől, süniset játszanak, közrefogják, felkérik, fáradjon velük az irodába. Ott átszámolják a “félretett” árút- 16000 ft körüli érték. Nos, mondja a “hölgy”, ez van kedveseim, én szóban elismerem, alá nem írok semmit, különben is 20000 alatt vagyok, nincs kedvem rendőrre várni, hívni is fölösleges, ő se tehet többet. Tehát viszontlátásra! és kijön, kér a pénztárnál 2 Davidoff slimet, fizet, és távozik, nyugodtan, kiegyensúlyozottan, sikkesen.
No, mondjak még valamit?
Mondom, mindezek ellenére én szeretem az embereket, mert azért van aki másnap már visszamosolyog, akad, akivel váltunk is egy-két rövid, barátságos szót. Csak a falaikon kell rést ütni.
Ezt nem értem, és nagyon fel is háborít. Akkor 20000 alatt én is azt viszek el a boltból, amit akarok? És ki fizeti azt meg? Naná, hogy a fizetõ vásárlók. Nem hiszem el, hogy ez nem szabálysértés, és szerintem a boltvezetõ lekvársága, hogy eltûri. És ha eltûri, akkor így is marad a világ végéig. Nagyon szomorú 🙁
Kedves Móni! Sajnos vannak törvények, olyanok is, amik nem túl jók.És nem a vevők, hanem a dolgozók fizetnek, ha a leltár hiányt mutat.A minimálbérből. Amúgy erről nemrég a tévében is volt szó. Ez van.
Magam is épp tegnap írtam bejegyzést a tapasztalataimról……Egyébként én is hiszek a mosolyra-mosolyt szlogenre,csak 1 fecske nem csinál nyarat….De sosincs hiába!!
Akkor lehet, hogy csak az ilyen nyuszik fizetnek a boltban, mint én, az “élelmesebb” meg csak zsebrerakja, és csókolom? Akkor miért van kiírva néhány helyen (asszem Rossmannban láttam), hogy minden lopás rendõri intézkedést von maga után?
Te csak mosolyogj, ne törődj semmivel.:)
Én is szoktam nézegetni a vásárlási szokásokat, csak én a sorban.:) Hát érdekes tényleg.
Ez a lopás meg durva. Lehet, ha kiírnák, hogy a leltárhiányt az alkalmazottak állják, nem lopnának annyian. Persze nem biztos, de lehet.
Szép napot neked, mosolygósat-visszamosolygósat! 🙂
Hat, igen! Apuka, vagy rosszabb esetben, anyuka zsibbasztojat olelo kislany kepe, ugy elottem van!! :((
Már én is újra mosolygok. 🙂 De nem mindenki vevő rá… Nekem is lehetne tanulmányt írni a várakozási szokásokról. 🙂 Puszika, hiányoznak a kávézások!
Ez a húszezres határ felháborító!
Ha valaki lop akkor lop! Vagy ha 20 alatt van akkor csak azt elnézzük ? Lopós, lopósabb, leglopósabb…
Jó, hogy nem írjuk át a 10 parancsolatot is… ” 20.000 Ft felett, ne lopj!
Aztán majd jövőre már 50ezer…és így tovább…
De jó volt újra elidőzni itt nállad:))sajnos ritkán tudlak olvasni(mostanában)hát az uccsó bejegyzésre reagálva én is “fecske lennék,”:))(mint már írtam nállam is divat a mosolygás) ,de sok a “ragadozó madár” akik néha szúrós szemmel válaszolnak a mosolyra, és találkoztam olyan férfi vevővel aki félreértette a mosolyomat és egyből udvarolni kezdett ,de elég rámenősen.Sajnos a jelek szerint ,a lopás mindennapi velejárója a bevásárlásnak,és nap mind nap találkozunk “sípoló kapukkal”és pironkodó tettesekkel ami egyre ritkább,mert van aki kihívóan büszke a tettére.Legyen nagyon szép mosolygós ,lopásmentes napod.Lehet hogy ezután így kell köszöntsük egymást??????
Kedves Magnoli! Jó munkát kívánok Neked és azt hogy maradj kedves, mert vannak akik értékelik! A lopással kapcsolatban pedig előbb a nagylopók kezét kellene levágni, mint a középkorban.! Tudom, hogy egy kicsit erős!
Új világ, új erkölcsök. Miket írok itt, erkölcstelenségek.Ez a dolog, ha régen egy faluban esett volna meg valakivel, a vezetékneve elé örökre odakerült volna a tolvaj előnév.
Nyomtam egy ötöst, no nem a ‘lopósnak’, hanem a mosolynak!
Valahogy így kéne mindenkinek, ha adni nem is tud egy mosolyt, de tudja elfogadni. :-))
A többit nem kommentelem, majd személyesen megbeszéljük, jó? Addig is kívánom sok mosolyt kapjál vissza! :-))
Nyomtam egy ötöst, no nem a ‘lopósnak’, hanem a mosolynak!
Valahogy így kéne mindenkinek, ha adni nem is tud egy mosolyt, de tudja elfogadni. :-))
A többit nem kommentelem, majd személyesen megbeszéljük, jó? Addig is kívánom sok mosolyt kapjál vissza! :-))
Bocs’, hogy megkettőztem magam! :-))
Szívesen vásárolnék Nálad, biztos visszamosolyognék.