Forró nyarunk lett mára. Hirtelen megint, csak úgy zuhant ez is ránk, akár előtte a jégeső, vagy a hétköznapok derűje, borúja.
Sík Sándor: TÜCSÖKSZÓ
Búg a szellőn a hegyoldal,
Beszélget a teliholddal.
Holdas fű közt tücsök cirpel.
– Hitted-e, hogy ennyit bírsz el?Lám, a tücsök hegedülget!
Nyeld le hát a keserűdet,
Hegedülj a hűvös holdnak:
Mit tudod, hogy mi lesz holnap?Mit tudod, de mit is bánod!
Elfogyott a tudományod:
Csak a szíved ki ne hűljön,
Csak a tücsök hegedüljön.
Szabó Lőrinc: A SZEM ÖRÖMEI
Szerettem a szép, sima köveket,
nyulak szőrét, a selymes füveket,
jó anyagot, fűzgally fehér húsát,
melyről úgy lejön a bőr, katicák
piros hátát, fekete pettyeit,
elnézni, a halak hogy kergetik
egymást a vízben, hogy játszik a nap
az Ipoly tükrén s a tükre alatt,
fecskefű vérét, kutyatej tejét,
nagy napraforgók oroszlánfejét,
a zizegő szalmavirágokat,
a szomorú és szelíd lányokat,
aranyzöld gyíkok lüktető hasát,
gőz fátylait, felhők habtorlaszát,
a lepkéket, s nagyon a pókokat
s csöves vagy napernyős hálóikat,
s legjobban azokat a perceket,
amikor nem tudtam, hogy mit teszek.
Valahogy elmúlt egy újabb hét, minden nyomorúságával és őrületével. Remélem, ez már csak jobb lesz. Sőt. Már rögtön első nap ünnep : Manócskám ma délben 12 éves lesz! Persze, ő nem tudja, nem várja, vagy csak nem érdekli. Azért csak jó úgy tenni, tehát akkor is sütök egy tortácskát, és elfújjuk ketten a gyertyát. Csak ketten leszünk itthon ugyanis, úgy, mint akkor, csak ő meg én…
Kedves Kismadár, nagyon boldog Péter-napot nektek! Igen, engem is elszomorít, hogy Emesém nem várja az ünnepeket. De neki mindennap ünnep- olyan boldogan kezdi a napokat. Tehát,ha így nézzük, akkor mi gondoljuk rosszul. Mert nekünk kellene megtanulni, hogy nagy hálával, örömmel tehetnénk mindennapunkat ünneppé.
Mostanában nálunk az egész család Manón kívül dolgozik. Mindenki, megy, teszi a dolgát, jön haza, fáradtan. A pasik, ugye, ezt már jó ideje teszik, most Nagylányom is beállt a sorba, étteremben dolgozik, mint kisegítő. Meg mint diák, ugye, ma először évzáró, bizi átvétel, azután meló. Mikor én elindulok, ő még nem ér haza. Manónak valahogy úgy látom, nem tetszik ez az új rendszer, ő azt szeretné, hogy vele, csak ráfigyelve, sokat-sokat. Persze első sorban tőlem várja, de a többieket is nyaggatja, rángatná őket, vagy hízeleg, dobálja a puszikat. Csak hogy Vele foglalkozzanak. Vagy hagyják legalább azt tenni, amit ő akar.(Pl.gépezés, dvd nézés)
Sajnos, nem mindenki partner ebben. Sőt, van akitől én meg jól kiborulok, mikor még panaszkodik is, hogy de hisztis lett! pedig dehogy, illetve de, csak az a baj, hogy ez csak lázadás a Manó részéről, és okos felnőtt ezt nem akarja megérteni, inkább hatalmi harcot folytat, csakazért is, és én üvölteni tudnék. Mert dekár, hogy nem egy kép , amit csak úgy be lehetne keretezni, és ott maradna, csöndben lógva…
És azt is unom, hogy rossz a kocsi, hogy nincs egység a telefonomon, és ha Manónak volna fontos, akkor “most nem jó”, és le van tojva és oldjam meg egyedül- ja hogy nem lehet, sebaj… A dolgok meg csak tolódnak, és jönnek a problémák, egyik a másik után, és még közben hátulról hallom vissza, hogy ugyanmááár hova megy a pénz. Kérdezném, hogy melyik, de néha már arra sincs erőm, idegem.
Pedig vannak jó dolgok. Manó jókedvűen játszik, ha leülünk- berakosgatja a betűket, formákat a táblácskákba, építi a tornyait, firkál a zsírkrétával, néha a ceruzát is megfogja, egy-egy vonalat húz vele. Meg nagyokat nevetve labdázik, sokszor sétál is, ha nem esik az eső, és újabban az üdítős kancsóból próbál egyedül tölteni a pohárba. És nevet, táncol, “mondókázik” meg számol, és napozik- mármint sorolja a napokat. Csak ezekhez mind kell valaki, aki ott van, és figyel, és együtt örül, együtt játszik. Ilyenkor még félrenézni se szabad, mert két tenyere közé veszi az arcomat, és visszafordítja a fejem. És ölel, és bújik, és még a babái is szeretnek-kétoldalról szorítja őket az arcomhoz és szeretettel hümmög hozzá.
Jól kipanaszkodtam most magam-pedig ezt múlt héten kellet volna, apró részletekben, mert jutott mindennapra valami. De most bebatyuztam az egészet, és leraktam, hogy könnyebben kezdjem a hetet. (De jó lenne lebújni egy kicsit és jól kisírni a fájdalmakat, de a könnyek csak elindulnak, majd megállnak, és a fránya gombóc ott marad, nagyon nyom már)
És most irány a dolgomra, jajj, mit főzzek???, valamit,bármit, meg amúgy is a torta a lényeg, és kimegyek, és nagy csokor margarétát , napvirágot szedek, hogy valahogy vídámabbá tegyem a lelkem.
Mert jó, hogy van a mai nap, ami ünnep, még ha tele van fájdalommal is, de ott az a szempár, az a két kicsi, ölelő kar, az nagy szeretet, amit ajándékba kaptunk, és amire talán nem is vagyunk méltók. Puszi mindenkinek.
ÉLJENEK AZ ÜNNEPELTEK!!!
Az Ég különösen kedves gyermeke
Egy gyűlést tartottak a Földtől igen messze.
“Megérett az idő egy újabb születésre.”
– Így szóltak az angyalok az Úr trónusához, fentre –
Különleges gyermek, szüksége lesz sok-sok szeretetre.
Fejlődése tán nagyon lassúnak tűnik majd
S bizony sok külön törődés kell majd neki
Az emberektől, akikhez az Úr őt rendeli.
Talán nem szaladgál, nem mosolyog, nem játszik soha,
S nem tudható, merre kalandozik gondolata…
Ehhez-ahhoz nem tud majd alkalmazkodni
S az okosak ‘fogyatékosnak’ fogják nevezni.
Vigyázzunk hát, hová vezéreljük lentre,
Szeretnénk, ha tartalmas élete lenne.
Kérjük, Urunk, keress neki olyan
Szülőket, kik felnevelik gondosan.
Hogyan is tudnák azt azonnal felfogni:
Milyen nagy szerepet fogsz rájuk osztani…
De ezzel a gyermekkel, kit küldesz nekik fentről,
Sokkal erősebb hit – s gazdag szeretet jön!
És átérzik hamar: mily titkos kiváltság
Kezük közt vigyázni az Ég ajándékát.
Hiszen édes terhük, méla szelíd, gyenge
Az Égnek különösen kedves gyermeke.”
Először is mindenkinek köszönöm a kedves köszöntéseket, nagyon drágák vagytok.
Mostanában alig ülök géphez, akkor is csak olvasni jövök.
De ma már kissé unom az esőt, gondolom, vagyunk így néhányan, ezért keresgéltem valamit, hogy ne zsörtölődjek.
Most ezt találtam:
| A vak leány Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának: – Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül. Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte: – Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül? A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút. A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: ‘Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak.’  Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.  Ja, azt mondtam, hogy jövőre, a múzeumok éjszakáját szeretném végigélvezni! Úgy, hogy ott, sétálva, ámulva, élvezve, netán veletek együtt. 🙂 (most Elianat olvastam még inkább tudom, hogy csak jó lehet) |
||
Ma azt hiszem ajándékot kellene ide tennem minden erre tévedőnek.
Mert most túlcsordul a lelkem, osztanám szép ezt a csodás boldog érzést, jusson mindenkinek. Mert ez a hét maga egy kis csoda.Úgy tűnik, a nagy Játékmester megelégelte a lemerülő tartalékaimat és töltőre rakott. És jött mindennap egy kis szeretetmorzsa, vagy volt, hogy falatnyi, néha még több is, mint ami egyszerre befogadható. Ezért osztanám, szívből, két kézzel.
Mert már hét elején apám felhívott, hogy sok szülinapot. Így, szó szerint. A román nyelvben azt mondják,(élj) sok évet -szó szerinti fordításban. És ő ezt a nyelvet tanulta elsőnek, anyja nem merte anyanyelven tanítani, olyan idők jártak akkor. Magyari névvel- kissé abszurd ugyan. De hát a helyzet is az volt. Na, nem kanyarodom el!
Nővérem is írt, ő azt mondja evezzek ki a bajok labirintusából. 🙂 Mondjuk ő folyton olyan vizeseket ír, mint ússzak az élet óceánjába, és ilyenek. (közben, naná, hogy tudja, hogy nem tudok úszni-mondjuk evezni szeretek :-))). Ja és leírta, hogy jó neki, hogy én vagyok . Ennek nagyon örülök, és szeretném, ha csak ici-picit is komolyan gondolná. De hisz leírta, na nem is nyígok, elfogadom, örülök. Mert szeretem őt, minden furcsaságával együtt, vagy mindennek ellenére, na.
Párom meg egész hét elején azon ügyködött, hogy bulit szervez nekem, meglepetéseset. És elhív mindenkit, és felhívta Péntekkét, -akiről azt hiszi, hogy virágokat szállít-hogy ezt honnan szedte???-azt hiszem Forgószellőről meséltem valamit a virágokkal kapcsolatosan, és így összekeveredett nála a dolog – szóval, a régi barátaink mellé ő eldöntötte, hogy összehívja az újakat, a neteseket is. :-). Kedves gondolat volt, de végeredmény ijesztő- hisz legalább 40 fő lett volna a végeredmény, és a mostani helyzetünkből adódóan, olyan zsíroskenyeres buli lett volna(-max), ami nem baj, de lett volna meghívott-nem az én barátom-aki ezt nem nézte volna jó szemmel. És lett volna olyan is, aki …nna, szóval, csak akkor érzi jól magát, ha sok a pia, és akkor ő kiabál, és tör-zúz – na mondjuk, tőle is felállt a szőr a hátamon- bár a feleségét nagyon kedvelem, csak az ilyenek neki se kellemesek. Szóval, nagylánnyal csak reménykedtünk, hogy valami porszem csak kerül a dologba, és a nemkívánt helyzetek elmaradnak, aki meg jönni akar és tud, az úgyis benéz, máskor is így szokott ez lenni, meghírdetett buli nélkül is. :-). És lőn! 🙂 Nagy buli elmarad, aki erre téved, az meg jöjjön be bátran.
Ja és szépen sorban jönnek az sms-ek, emilek :-), hívások, és kaptam reggel kávét, és virágot, és szeretetet és ennél több mi is kéne?
Köszönöm hát a kedves szavakat, a virágokat, a jókívánságokat, a Marospartot-jajj, ez nagyon kedves volt!- és azt is elmondom nektek, hogy kaptam ilyen vicces kérdőívet, hogy meddig fogok élni, és ott 84-et jósoltak. :-). (bőven elég, köszönöm)
tehát fogadjátok szeretettel a csomagot, amit iderakok nektek, és találjatok benne azt, amire a legnagyobb szükségetek van.
Ja, és csak tovább a sárgakövesen! 🙂
puszi
Hozzávalók:
1 cs babapiskóta
1 nagydobozos gyümölcsjoghurt
1 cs zselatin
1 gyümölcs, ízlés szerint
1 cs tejszínhabpótló por
cukor ízlés szerint(5-10 ek)
kb 3 dl tej
Elkészítés:
A tejszínhab port elkeverem a tejjel(1,5dl) és kemény habbá verem. A
joghurtot összekeverem a zselatinnal, cukorral és gáz fölött
meglangyosítom(nem kell forralni).Egy tepsibe belepakolom a
babapiskótát,amit elözöleg meglangyosított tejben egyesével hirtelen
megforgatok.A joghurtot összekeverem a tejszínhabbal és beleforgatom a
gyümölcsöt(ha fagyasztott akkor a piskótára teszem).Ezt az egészet
ráöntöm a babapiskóta tetejére,szépen elsimítom és a hütöbe teszem. 1-2
óra múlva fogyasztható.
Nagyon szeretem, mikor sikerül olyan emberekkel találkoznom, akikkel értjük egymás ki nem mondott gondolatait is. Ma szuper napom volt! Csak mondom nektek, hogy köszi. 🙂 Mert volt egy nem szeretem dolgom, de mivel az ilyen muszáj-dolgokat utálom, hát jól kitaláltam, hogy mellécsempészek egy kis jót- aztán nagy lett belőle :-).
Szép ezekben a blogtalikban, hogy előtte olyan dolgokat tudunk meg, amiket legritkább esetben mesélnek egymásnak ismerős emberek. Mi meg szépen kitárjuk szívünket, életünket, mesélünk magunkról, sokszor a hallgatásunkkal is, és mivel figyelünk egymásra, lassan elkezdjük venni egymás rezgéseit, energiáit. Beengedjük egymást lelkünk legféltettebb bugyraiba, megharcoljuk úgy a kisebb-nagyobb harcainkat, hogy közben érezzük, nem vagyunk egyedül, van, hogy mást is hasonló cipő szorít, vagy teljesen más, de a lényeg, hogy megfojuk egymás kezét- virtuálisan, megsimogatjuk a másik fájó homlokát, vagy együtt örülünk-és lehetek én rosszkedvű a magam bajától, látva a más örörmét, nekem is kisüt a nap.
Aztán ilyen bensőséges kapcsolattartás után, azt hiszem eljön a pillanat, mikor úgy érezzük, ez előtt az ember előtt, aki már látta lelkem meztelenségét, bevállalom az arcom is, és tényleg kinyujtom a kezem, fogd meg, én is a tiedet, máris erősebbek vagyunk. Néha van az úgy, hogy az illetőhöz elképzelünk egy kinézetet, ami persze, nem pont olyan, mint a valóság. Csak mikor az érintés mozdul, akkor tudjuk, nem tévedtünk. Meg amikor belenézünk a másik szemébe.
Ma érdekes volt belenézni a szép kék szempárba, első látásra döbbeneten ámultam, egy nagyon régnem látott nagyon kedves ismerősöm (gyermekkori szerelmem anyukája) mosolygott át a kékségen. Persze, hogy a két személynek abszolut semmi köze egymáshoz, az a régi szempár nem tudom, hogy ragyog-e még. A most megismert viszont ragyok, szikrázik, villámlik, néha párásodik.
És persze, volt koffi 🙂 , meg duma, meg ilyenek.
És már megint rövid volt az idő, nekem indult a vonatom, de a Meglepi , akit ugyan lebuktattunk lányommal, ő remélem jót sétált, beszélgetett a “régi”- új barátunkkal távozásunk után. Én meg nem tudok aludni, mosolygok, rakom ide-oda a történteket, és lassan itt a reggel, hozzám jön egy másik jóbarát, holnaputánra is-mondjuk ő nem ilyen “cyberes” ( 🙂 bocsi.) Márminthogy őt az életben ismertem meg és 15 év alatt jutottunk el lelkiekben oda, ahova Veletek 2 év alatt.
És nem is mondtam, olyan, de olyan kedves dolgot kaptam amit nem lehet megvenni, se csinálni.
OLYAN JÓ EMBERNEK LENNI! 🙂 Persze, ha meglátjuk a másik Helló-s tábláját 🙂
