Először is mindenkinek köszönöm a kedves köszöntéseket, nagyon drágák vagytok.
Mostanában alig ülök géphez, akkor is csak olvasni jövök.
De ma már kissé unom az esőt, gondolom, vagyunk így néhányan, ezért keresgéltem valamit, hogy ne zsörtölődjek.
Most ezt találtam:
| A vak leány Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának: – Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül. Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte: – Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül? A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút. A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: ‘Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak.’  Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.  Ja, azt mondtam, hogy jövőre, a múzeumok éjszakáját szeretném végigélvezni! Úgy, hogy ott, sétálva, ámulva, élvezve, netán veletek együtt. 🙂 (most Elianat olvastam még inkább tudom, hogy csak jó lehet) |
||
Borzongató a történeted!
Jövőre megyünk együtt múzeumok éjszakájára! :))
Kedves Magnoli! Örülök, hogy pozitív hangulatban vagy az esős, borongós idő ellenére.Lekéstem a szülinapodat, de a legjobbakat kívánom Neked!
Kellenek ezek a szép történetek, mert az ember olyan gyarló, hogy nem értékeli azt a kincset ami mindig mellette van. Ha az Isten elmegyünk veled a Múzeumok éjszakájára, rábeszélem a Kunkát, a Nagymamit, de szerintem nem is kell őket nagyon győzködni.Napfényes napokat !
Javítás: Isten után megsegít.
En is megyek!!:)) Ha, itthon leszek! :)))
Veled bárhová.:)
én voltam az ő:)
Csatlakoznék, az éjszaka múzeumozókhoz.
Puszillak drága Magnoli! Legyen szép napod! 🙂