Manóról

 Az Ég különösen kedves gyermeke

Egy gyűlést tartottak a Földtől igen messze.
“Megérett az idő egy újabb születésre.”
– Így szóltak az angyalok az Úr trónusához, fentre –
Különleges gyermek, szüksége lesz sok-sok szeretetre.
Fejlődése tán nagyon lassúnak tűnik majd
S bizony sok külön törődés kell majd neki
Az emberektől, akikhez az Úr őt rendeli.
Talán nem szaladgál, nem mosolyog, nem játszik soha,
S nem tudható, merre kalandozik gondolata…
Ehhez-ahhoz nem tud majd alkalmazkodni
S az okosak ‘fogyatékosnak’ fogják nevezni.
Vigyázzunk hát, hová vezéreljük lentre,
Szeretnénk, ha tartalmas élete lenne.
Kérjük, Urunk, keress neki olyan
Szülőket, kik felnevelik gondosan.
Hogyan is tudnák azt azonnal felfogni:
Milyen nagy szerepet fogsz rájuk osztani…
De ezzel a gyermekkel, kit küldesz nekik fentről,
Sokkal erősebb hit – s gazdag szeretet jön!
És átérzik hamar: mily titkos kiváltság
Kezük közt vigyázni az Ég ajándékát.
Hiszen édes terhük, méla szelíd, gyenge
Az Égnek különösen kedves gyermeke.”