Forró nyarunk lett mára. Hirtelen megint, csak úgy zuhant ez is ránk, akár előtte a jégeső, vagy a hétköznapok derűje, borúja.
Sík Sándor: TÜCSÖKSZÓ
Búg a szellőn a hegyoldal,
Beszélget a teliholddal.
Holdas fű közt tücsök cirpel.
– Hitted-e, hogy ennyit bírsz el?Lám, a tücsök hegedülget!
Nyeld le hát a keserűdet,
Hegedülj a hűvös holdnak:
Mit tudod, hogy mi lesz holnap?Mit tudod, de mit is bánod!
Elfogyott a tudományod:
Csak a szíved ki ne hűljön,
Csak a tücsök hegedüljön.
Puszillak!
ej, én is!!