Bee happy!

Kosztolányi Dezső:

(Weöres Sándor)

Jó lenne ezt így szépen mindig szem előtt tartani. A rossz dolgoknak is gyorsan megtalálnánk a maga jóságát, szépségét.

A funtinelli boszorkányban van egy rész, ahol arról olvashatunk, hogy ahol a csalán nő, ott nem jó házat építeni, élni. Mikor ezt olvastam, rájöttem, hogy jééé, amikor ott  laktunk, azon a helyen, ahol a legtöbb rossz történt velünk, ott bizony kiirthatatlanul burjányzott ez a csípős növény.  Minap meg ki lettem okosítva, hogy ha a leszedett csalánlevelekből ázatot készítünk-azaz vízben, lefedve hagyjuk 3-4 napig, akkor kitűnő levéltetű és gombaölő permetlevet nyerünk a zöldségeink, virágaink számára. (nem mellesleg sok másra is jó, hisz gyógynövény)

Csak szépen meg kell keresnünk mindennek a helyét, a hasznát.

Legyen szép hetetek!

 Robbanni szeretnék.

Mert majd szétvet a düh. Én, hülye, hogy miért hagyom, hogy az intézzen dolgokat akinek nem lenne szabad. Csakhogy ne sérüljön az egója ugyebár… Meghogy hátha egyszer elkezd fejlődni, felnőni, vagy mittomén. Férfi lenni. Meggondolt, felelősségteljes. És aztán csak koppanás és bosszúság, és szívunk szépen mindannyian.

Emberemre vagyok mérges. Meg főleg magamra. Mert elkövettem újra ugyanazt a hibát. 

Már a legelején persze, mikor azt hittem, hogy idő kérdése, és addig én szépen kézben tartok mindent, ami fontos. Neki viszont nagyon jó volt így. Kényelmes. Ő megszokta, én hagytam, és erőn felül is mentem, intéztem, csináltam… Aztán rájöttem, nagyon nem jó úton vagyunk. Én kimerültem, ő nem tanulta meg a leckéjét. És hiába beszéltük meg, újra és újra, ahogy hagyok teret a magánkezdeményezéseinek, mindig jön a pofára esés. Mert közben, amikor finoman jelzem, hogy figyelni kéne erre meg arra, legyint rá, kikéri a cimborák véleményét, ami szintén könnyed legyintés, és már bele is ugrott fejjel a falba. Én meg szedjem ki. Van ahonnan én se tudom. De hogy megfizetek érte, az biztos. Jajjjj, ha anyja lennék legalább elfenekelném, de így???

Időzítőm beállítva, 3, 2, …robbannom kéne.

Nem tehetem.