Módszerek

 Csodálatos délelőttöm volt múlt héten. Megismertem egy csodálatos családot. Persze, sok mindent tudtam eddig is róluk, hála a blogbejegyzéseknek, de élőben persze minden több és jobb. A nappali álmok álmodóiról írok. Ők, akik olyan zavarbaejtő szeretettel fogadtak, hogy talán szóhoz se tudtam volna jutni, ha nem segítenek. De segítettek. Sokat. Felváltva mondták az infókat, férj és feleség, egy igazi egységként. Mesélték a Peti dolgokat és én csak tágra nyílt szemekkel hallgattam. Ahogy mondták. És közben a kis Peti ismerkedett velem. Lám, én, aki Manó által ismerkedem ezeknek a különleges gyerekeknek a világával, azt se tudtam hirtelen, hogy mit tegyek. Simogattam, közben meg ijedt a lelkem, hogy jajj, vajon szereti-e, de úgy láttam , igen, sőőőt még olyan igazi Peti puszit is kaptam, :-)))), és a sok érdekes, mindennapi tanács közben videót láthattam, ami a Koraiba készült, közben, persze a szívem szakadt meg a kis Pankáért, aki nem vette jó néven, a maga 2 évével, hogy én olyan elefántosan belerondítottam az ő családi szombatjába. Az idő csak úgy szárnyalt, azt hittem, hogy egy óra csupán, közben meg jóval több lett, de szívem szerint ott maradtam volna még sokat, lekuporodtam volna az egyik sarokba, és mint kiszáradt szivacs, csak úgy ittam volna magamba ezt a légkört, amit ez a két csodálatos ember teremtett gyermekeinek.

Aztán meg hazamentem, és Manó úgy örült nekem, ahogy csak ritkán szokott, és bújt, és simizett, mintha az életünk függne a szeretet-adásunktól. Mint ahogy függ is, na. És gyorsan, nekiestem, végigolvastam az egész anyagot, amit kaptam, miközben Manóm békésen a déli pihenőjét szuszogta mellettem, és jegyzeteltem, és hümmögtem, hogy jééé, nahát és ilyenek. Mert van az úgy, hogy ott vannak dolgok a szemünk előtt, csak a nagy figyelés közben nem látjuk őket.

És próbáljuk az új módszert. Manó mondjuk, kinevet, de csupán idő kérdése és ami működhet, abból lehet rendszert csinálni, abban meg rend van és az csak jó lehet, ugye :-). És kíváncsi lennék, hátha ezt megszokva,esetleg alkalmazná ezt, vagy a Pecs kártyákat, hogy könnyebben kommunikáljon.  De ami számomra a legfontosabb, az a kitartás és a rendszeresség- mindkettő tulajdonság csak gyengén képviselteti magát jellememben, sőt néha az az érzésem, hogy Manó kellett nekem ahhoz, hogy egyáltalán ezt a két fogalmat megismerjem, és elkezdjem gyakorolni, na meg az alázatot, mert a napirend ellen mindig lázadt a  lelkem, akkor tetszett csak, ha nem tartottam be :-), iker vagyok na, és az improvizációkat szeretem, nem a rutint, a taposómalmot. Jó, persze,most  nem rólam van szó, és így egyszerűbb. :-)))

Puszi mindenkinek, vár a következő tennivaló 🙂 .