Befőzés

Csak megsúgom nektek, elkészültek a baracklekvárok, ott csücsülnek ügyesen, csinos kis üvegekben, egymáshoz simulva a polcon. Sőt, a paprikából lecsót is főztem be. Mármint télire. :-))) (Ha majd akkor jönnétek, veszek ám elő belőle, mert ezek nem olyan hétköznapi  eltett dolgok, hanem különlegesek). Csak elmesélem azoknak, akik nem tudhatják, hogy a múlt heti ajándéknapom úgy született, hogy Hívatlan eldöntötte, túl sok barack terem az ő fáján, és elhoz nekem egy adagot. Nem riasztotta a Máv, se az átszállás, sőt arra is futotta az erejéből, szeretetéből, hogy maga köré szervezett még néhány kedves barátot, akikkel eltervezték, hogy lecsót főzünk együtt, de azt nem tudhattuk, hogy a kánikula is aznap látogat el felénk :-))). Tehát így kezdődött.

Különleges ínyencségek ezek, mert benne van Hívatlan szíve és a ti szeretetetek is. A csütörtöki nap derűje, a barátságok máshoz nem hasonlítható íze, a másikkal törődés és adni akarás, az összefogás, a meglepetés :-). És akkor még ugye, nem említettem a napot, az esőt, a szelet, az anyaföld erejét, ami a fát táplálta.

És raktam hozzá én is ezt meg azt, sőt lánykám is segített, utána meg jó alaposan lezártam, fejtjőre állítva betakargattam őket, hogy finom melegben álmodhassák meg saját álmaikat. Hogy alkalomadtán továbbadhassák nekünk 🙂

A kép nem saját, úgy vettem kölcsön, csak az illusztráció kedvéért, mert mint mondtam, a telómról nem tudok mivel felrakni képet, mert valami madzag hiányzik :-)))).

Legyen nagyon szép hetetek!
Ne feledkezzetek meg arról, hogy a szép és a jó dolgok körülöttünk vannak, csupán egy karnyújtásnyira, vagy egy pillantásnyira, csak fel kell ismerjük és be kell fogadjuk őket.