…és már vége a hétnek

 ..szóval, a napok néha valami őrült rohanásba fognak-szóljatok már nekik, hogy lassítani kéne, már csak a nagy melegre való tekintettel. 

Egyik eseményből még fel sem ocsúdok, és lám, már szélszárnyán , felhőszélén, napsugárcérnaszálán már ide sompolygott valami következő, de lehet, hogy holdfénycsónakon jött, kihasználva azt a néhány percet, mikor Álomföldjén jártam. És alig kezdek neki ennek-annak, már az idő elrohant, menni kell, rohanni, tekerni a következő helyszínre. De most ennek lassan vége. Még a mai nap és a holnapi, azután hajnalban anyósvárás és hopp, már meg is érkezett: a szabadságom. Amit szívesen ünnepeltem volna veletek, de ezt most ki kell hagynom, különben is, nem lehetek mindig ott, akkor rólam nem lehetne pletyizni :-)))). Kedves Márti és Bizonytalanság- remélem lesz alkalmam megismerni titeket, ülünk  mi még együtt egy asztalnál remélem. (Pad is jó) :-)))

Kedves többiek, barátaim. Szeretnék veletek jól elbeszélgetni erről-arról, és hallgatnék is (talán).

Kedves Hívatlanom, felhívlak holnap, oké?

szóval, csak azt szerettem volna mondani, hogy bocsika, kevés az időm, csak kívánni ugrottam ide: