Este bemondták, hogy holnap jönni fog a hidegfront, esővel, záporral, zivatarral, itt-ott jégesővel.
Tévedtek. Már ideért.
Néhány perce, a nyitott ablakon át még a felhevült föld küldte be tikkadt forróságát, mintha mondta volna, hogy ez több, mint amit én be tudnék fogadni. Aztán a sötétben, a szunnyadozó csillagok alatt egy Fuvallat kezdett el alvó virágokon szökdécselni, majd üldözőbe vette őt egy kisebb Szellő. A kergetőzéshez kedvet kapott maga a Szél is, és jól üldözőbe vette az előtte ugrándozókat. Micsoda móka! -ámult el a felhősereg, gyerünk, játék van odalent, és pillanatok alatt összeverődtek, mint szünidőben a lakótelepi suhancok, gyúródtak, lökdösődtek, Szél nyomába eredtek. Tréfás kedvükben villámokat dobálgattak utánuk, és ablakremegtető dörrenéseket kurjantottak. A fák hajladozva sóhajtották panaszaikat a sötétségbe, hirtelen mind nagyon öregek és fáradtak voltak, hosszú ágaikon a járókelők fájdalma hintázott. Az Eső csöndességre intett őket, pszt, halkabban, felébresztitek az alvó gyerekeket, és halkan, bánatosan kopogni kezdett, megkérdezte az út porát, miféle hírek járják a világot. Közben balzsamos illatot árasztva jóéjszakát kívánt a fáradhatatlanul ciripelő tücsköknek, és a szégyenlősen rejtőzködő teliholdnak.
Gyönyörűen írtad le!
Tényleg gyönyörű! 🙂
szép estét neked drága!
:)))
Magnoli…….. libabőröztem :-)))