Mire ezt olvassátok, addig mi már átlépjük a határt. Ugyanis most még péntek van, nemrég jöttem haza a melóból, becsomagoltam, és ilyenek, az órát a publikáláshoz meg holnapra időzítem. 🙂
Gyors, sürgető telefonnal anyós hazahívott minket. Mert gondolkodott.
Eldöntötte, hogy hozzá akar járulni a tetőtérbeépítéshez, hogy a gyerekeknek mielőbb legyen saját külön terük.
Még mindig döbbenten állok a helyzet előtt. Valahogy idén teljesen másként viselkedik, mint előtte 20 éven keresztül.
Kavarog bennem sok minden, de örülök, hogy mehetek, igaz, 2 és 1/2 nap csupán, de megölelgetem apucimat, meglátogatom a nővéremet és anyu sírjára is tudok virágot vinni, lesz egy pár percem, hogy gyertyát gyújtsak.
Most gyorsan alszom egy kicsit,(ha sikerül) mert mindjárt indulunk.
Puszi mindenkinek.
Szóhoz sem jutok, csak vigyorgok! Szép utat!!
Rájött anyósod, hogy akkor kell segíteni, amikor szükség van rá és fél, hogy elkésik. Elég sokáig várt.!
Ez egeszen fantasztikus!! Nagyon orulok neki!! :))))))))
Isten éltesse anyósodat! :)Nagyon kedves!
Jó utat nektek, sok élményt! 🙂
puszillak
Hát ha egyszer a jó dolgok beindulnak…. Jó utat !
Eltuntel!! :))