Bee happy!

:-)

 

Helyünk a világban

Kell, hogy a napnak sugara legyen,
sugaras legyen, mint az értelem,
kell, hogy húzzon a föld, a súly-szívű,
de súlyos szívvel hozzá lenni hű,
súlyos napokat egymás tetején
egyensúlyozni – szemünkön a fény – ;
ez a harmónia, a keresett
s találni vágyott, csörgő vizeket
zengővé szelídítő, orvosa lelkünknek,
hogy a béke otthona
lehessen –

Tűzben született a Föld,,
s kínlódott, míg meglelte kijelölt
helyét a nyugodt gravitáció
törvénye szerint. – Egy élet s halál van,
s csak így jó élni – amíg meghalni jó –
megkeresni helyünket a világban.


/Szilágyi Domokos/

 Kedveskéim, hiányoznak ám a “beszélgetéseink”, ígérem, lassan kibújok a magam köré teremtett bábból- mert csöndesen bekuckóztam magam , kissé elbújtam, még magam elől is, volt hányni-vetnivalóm is, meg ilyesmik, meg olyan őszies átgondolások, meg ujra- és felértékelések, megspékelve egy kis elfáradással, kimerüléssel, fáradékonysággal, ilyesmik. Most pl, kissé megfázva, trombitálok, fejem helyére is valaki egy naaagy káposztáshordót csempészett, csak úgy lötyög benne a sok lé. :-))))


(legalább sok benne  a C vitamin :-)))  )
Pussz

Szavak

 Mostanában sajnos ritkábban írok. Időm sincs, örülök, ha olvashatlak titeket, néha még kommentre se marad idő. Pedig nem tudom, mivel repülnek el a percek, nagy részük csupa hiábavalósággal telik, felesleges keresgélések, várakozások, szöszmötölések. És huss, már el is szállt, menni, rohanni a következő helyre, tenni, meg venni, és agyalni, idegeskedni, aggódni, és várni már megint.

Hiányzik az írás, de cserébe mostanában többet olvastam – és kevesebbet aludtam. Na nem azért, mert…, mint régen, mikor titokban, a paplan alatt olvastam éjszakákat, csupán a könyv, az élmény miatt…szóval, ha már az ember lányának elkerüli az álom a szemét, és dübörögnek a gondolatok, kopognak a félelmek, akkor csendet kell teremteni, hogy a sok zavaros zűrnek legyen lehetősége leülepedni. Ekkor nagyon jó átkapcsolni más valóságba, és erre is jó, ha van kéznél jó könyv. Így, háromszor is jó :-))).

Valahogy ilyenkor érdekesen rámtalálnak megfelelő sor(s)ok. Pont előtte kapok kölcsön-könyvet, vagy rámköszön egy az antikváriumból, esetleg fejemre pottyan a polcról – na jó, ez ritkábban fordul elő, szerencsére.

Csak úgy megsúgom, pölö- Jókai Anna: Tartozik és követel c. könyvét jó szívvel ajánlom ám! Olyan fájdalmasan szép  ahogy a két homlokegyenest más ember küzd élettel, egymással, önmagával, családdal, vagy annak hiányával. Sarkítva, persze, hogy élesebb legyen. Csak hasítson bele az emberbe a felismerés.

Most idézek nektek egy-két mondatot is:

….ahhoz nagyon biztosan kell tudni, mi is az a  “jó“. Ember legyen a talpán, aki kényszeríteni meri a másikat. Bátor ember. Talán Isten is egy kicsit…

 – Bátorság meg erős gerinc  (-felel neki öntudatosan a lány)
 -hogyha visszarepül a bumeráng, el ne törje!( morogja neki csöndesen az öreg)
Nem olyan könnyű igazán szeretni…”

 Szóval, nekem tetszett, elgondolkodtatott, segített megérteni két, számomra fontos embert. Mert könnyebb a más dolgán gondolkodni, ugye.

Közben itthon zajlik ám az élet. Bejárati ajtót kéne venni, meg a tetőteret szigetelni, meg kitalálni, hogy hármat hogy lehet nyolc fele osztani, Kedves munkahelyváltás küszöbén, feszülten, kissé riadtan, jól összezavarodva, aztán telefon: anyós kórházban, infarktus, … riadtan nézzük egymást, ujjaink remegve összekapaszkodnak, hogy segíthetnénk?, menjen-e, maradjon, tőlem kérdi, Én nem dönthetek helyette, nem is akarok. (azóta jobban van, hazaengedték a kórházból).

Gyerek 1, gyerek 2, gyerek 3. Külön világok, más gondok, egyforma aggódás, kis és nagy dolgokért ugyanúgy.
 
És munkahely. Kis baki, nagy baki, kis baj, nagy baj. Enyém is, másé is, mindenkié.
Boruló bili, ki viszi …???- na, nem ám a szerelmet át a túlsó partra, hanem a balhét, … ki tartja a hátát???- hát senki, majd valakinek szépen csak úgy rárakják, vagy akár mindenkinek? Vagy bárkinek, ma neked, holnap….???

Mert színház az egész világ, ugyebár- vagy bábszínház? :-))
Ki a marionett?
:-)))

Nincs cím megadva

 Az esztendők összeráncolhatják a bőrt, de az életbe vetett hitről való lemondás a lelket ráncolja össze.

(Samuel Ullmann)
Arra aztán hiába keresel plasztikai sebészt…

Apróságok

 Múlt hetem harcos volt. Torokgyuszi idelátogatott, de zavartam ám szorgalmasan.  A szám olyan volt, mintha implantátumot rakattam volna, kívülről csak duzzadt volt, de belül csupa hólyag a láztól. (vagy tudom is én mitől)Ipari mennyiségben használtam mézet és citromot, meg teát, csak sajnos a mosolygás nem ment túl jól. Ennek meg is fizettük az árát, mert közben Kedves beszervezte a barátokat hétvégére, hogy gyerünk, favágás. Én meg csak integettem, és nem mosolyogtam. Erre aztán az egyik jelenlévő levonta a következtetést, hogy rá haragszom, és lelépett. Merthogy úgy néztem rá, mint egy tömeggyilkosra.

Mint utóbb kiderült, volt oka azt hinni, mert úgy gondolta, tudok a balhéról ami közte és a felesége között zajlott, és ennek alapján persze, hogy nem mosolygok-az milyen már, hogy valakinek fáj a szája???, no, ilyen ez a kivetítéses dolog.

Aztán ma érdekesen indult a nap, Manó mire felkelt, addig sikerült neki szépen beleturkálni ide-oda, és olyan sminket rakott magára, hogy azt se tudjam hol fogjam meg, hogy mielőbb kádba rakjam. Rég volt már hasonló, így elszoktam az ilyesmitől, nem is vettem jó néven, na… Meg álmos voltam és nyűgős.

Mostanra elmúlt a nyűg, most már Őnagysága is patyolattisztán és főleg szagtalanul vigyoroghat, ami nagy áldás. Mától szabin vagyok, ami nagyon jó, mert van tennivaló bőven a házban is, a ház körül meg főleg.

Most meg mindenek előtt kávézom egyet. Ki tart velem???

:-)))

Raffaello

 

 


Hozzávalók:

2 dl víz,

40 dkg cukor,

10 dkg sovány tejpor,

20 dkg kókuszreszelék,

25 dkg margarin,

20 dkg hámozott egész mandula,

20 dkg kókuszreszelék a hempergetéshez,

 

Elkészítés:
Egy lábasba teszem a cukrot és a vizet, majd lassan, állandóan
kevergetve felolvasztom. Leveszem a tűzről és úgy olvasztom bele a
margarint, majd belekeverem a 20 deka kókuszreszeléket. Utána
belekeverem a tejport is. Mikor kihűlt a massza, egy napra a hűtőbe
teszem. Másnap kis golyókat formálok belőle, egy-egy mandulát nyomok
bele és belehempergetem a kókuszreszelékbe. Egy órára a hűtőbe teszem. 

 

Őri István: A fa éneke a lehulló levélhez

elengedlek…
most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehérbársony létre,
míg te a messzeföldet járod…
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod…

mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borul,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?

itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol…
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet.

Zakuszka -mert ugye, megigértem.

 Nos, nem szentírás, de én így tanultam: 

1-Padlizsános

vegyél 5 kg padlizsánt, süsd meg héjában, majd pucold meg és fakanállal törd össze rostjait, míg szép krémessé válik. (félrerakjuk)

3 kg piros pritamin paprikát ledarálunk, 2 kg pirosra érett tölteni való paprikával és 1 kg hagymát is, majd 1 l .olajban odatesszük rotyogni. Megszórjuk sóval, majd, ha már megpárolódott, felöntjük 1. l. paradicsomlével, jól összefőzzük,(szemes borsot szórunk bele és 1-2 nagy babérlevelet). míg besűrűsödik, majd hozzáadjuk a padlizsánt, átrottyantjuk az egészet, mindezt kavargatás mellett. Vigyázni, szereti magát szilvalekvárnak álcázni, és lövöldözik, ami csöppet sem kellemes!

Melegen üvegekbe töltjük, kis szalicillal a tetejét megszórjuk és lefedjük-csavaros tetőkkel, vagy celofánnal, aztán jól betakargatjuk, és úgy hagyjuk kihűlni. 

2: Babos

1/2 l. olajon megfonnyasztunk 1 kg hagymát(darálva),majd 2 kg paradicsompaprikát, lehet bele tenni kápiát is, a fő, hogy szép pirosra érett legyen. Külön sós vízben megfőzzük a kb 2 liter-(hogy miért liter, ne kérdezd) babot úgy, hogy a szemek egyben maradjanak, felét ledaráljuk, felét egybe hagyjuk-(szerintem az olyan másfél kg)-majd 4 kg paradicsomból levet főzünk, lepasszírozzuk,majd ezeket a hagymához és a paprikához adjuk. Só, bors, babérlevél, esetleg egy kis zellerzöld, pótolunk még fél liter olajat, és addig főzzük, míg az olaj szépen fel nem jön a tetejére.

Üvegbe rakjuk ezt is, ugyanúgy.

Eddig a receptes, most jön a kíváncsi.
Tali?
Mi van csajok? ki ér rá és mikor jövő héten? Kedd, szerda kilőve. Tehát kérem szépen írjátok, kinek, mikor és hánytól lenne jó. Gondolom, most is tartsuk magunkat a jól bevált szokáshoz, tehát randi a Niagaránál 🙂 Nyugati pályaudvar melletti West-end legalsó bejárata. Közben kiimádkozzuk a szép időt, hogy átsétálva a budai oldalra, megmutathassuk Hívatlannak a pesti csokifiút.
Bármilyen alternatív ötletet támogatunk és alkalmazkodunk hozzá, hogy  mindenkinek jó legyen. 🙂
Szeretettel várom a válaszotokat.
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!