Apróságok

 Múlt hetem harcos volt. Torokgyuszi idelátogatott, de zavartam ám szorgalmasan.  A szám olyan volt, mintha implantátumot rakattam volna, kívülről csak duzzadt volt, de belül csupa hólyag a láztól. (vagy tudom is én mitől)Ipari mennyiségben használtam mézet és citromot, meg teát, csak sajnos a mosolygás nem ment túl jól. Ennek meg is fizettük az árát, mert közben Kedves beszervezte a barátokat hétvégére, hogy gyerünk, favágás. Én meg csak integettem, és nem mosolyogtam. Erre aztán az egyik jelenlévő levonta a következtetést, hogy rá haragszom, és lelépett. Merthogy úgy néztem rá, mint egy tömeggyilkosra.

Mint utóbb kiderült, volt oka azt hinni, mert úgy gondolta, tudok a balhéról ami közte és a felesége között zajlott, és ennek alapján persze, hogy nem mosolygok-az milyen már, hogy valakinek fáj a szája???, no, ilyen ez a kivetítéses dolog.

Aztán ma érdekesen indult a nap, Manó mire felkelt, addig sikerült neki szépen beleturkálni ide-oda, és olyan sminket rakott magára, hogy azt se tudjam hol fogjam meg, hogy mielőbb kádba rakjam. Rég volt már hasonló, így elszoktam az ilyesmitől, nem is vettem jó néven, na… Meg álmos voltam és nyűgős.

Mostanra elmúlt a nyűg, most már Őnagysága is patyolattisztán és főleg szagtalanul vigyoroghat, ami nagy áldás. Mától szabin vagyok, ami nagyon jó, mert van tennivaló bőven a házban is, a ház körül meg főleg.

Most meg mindenek előtt kávézom egyet. Ki tart velem???

:-)))