Ma

 Végre, végre! Kisütött a nap! Jó a gép, meg a billentyűzet, loptam egy kis időt magamnak, itt vagyok. Csupa öröm. Aztán megyek, leveleket zsákolok. Neeem, nem a hódolók leveleiről van szó, (hihi) csak a diófám elárvult, lepotyogott szőnyegét kell szállíthatóvá tennem.Mondjuk előtte kell egy kávé.Kértek?

Szóval az élet(ma) szép, neked magyarázzam?
Tegnap még azt hittem, hogy valami gonosz boszorka átka most ér utol, és valami Murphis természetességgel romlik minden, dől, borul. És azt éreztem, hogy persze, hisz mostanában ez már csak így van, nem is értem, min csodálkozom, már megszokhattam volna. Kézenfogva jönnek a bajok, gondok, bosszúságok, mintha valami csúfondáros gyermekjáték részeként kígyóznának az utamba nyelvet nyújtogatva, gyúnyverset énekelve. Keserű volt még a nehezen elfogadott gyümölcsvodka is. Én nem tudok bánatra, bosszúságra inni. Igaz, egyébként is ritkán iszom, de azt is csak akkor élvezem, ha jó társaságban, örömre koccintunk. A tegnap este csak bosszúságról szól számomra, igyon az aki boldog, vagy mittudom én… Aki akar. És jópofizzon az, aki tud. Nekem nem volt hozzá kedvem.

Tehát ma süt a nap. És amit tudok, azt megoldom, vagy megpróbálom, ami meg nem feltétlenül akar megoldódni, azt kicsit elengedem- talán nincs itt az ideje. Mert a gondok-bajok mögött itt a szép kék ég. És sok csudajó dolog van a világon, például az, hogy holnap péntek (szeretem a péntekeket), és még mesélni is akarok nektek a bábszínházról, olyanról, ami több annál, mint aminek látszik.

Most pápá, legyetek vidámak . Remélem ma jövök még.