Köszönöm a tegnapi mesés, beszélgetős, együttgondolkodós feltöltődést.
Hálám jeléül, iderakom egyik kedvencem:
Richard Bach: Illúziók (részlet)
Volt egyszer, hogy egy
kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen
hömpölygött mindannyiuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények,
jók és
gonoszok – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz
csupán kristálytiszta
önmagát ismerte.
A lények
mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba
meg kövekbe,
mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró
áramlásnak, ezt
tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az
egyik lény így szólt: “Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a
saját
szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó
tudja, hová
folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen,
ahová akar. Ha
továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba.”
A többi lény kinevette, és azt mondták: “Te bolond! Engedd csak el
magad, és az
áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és
úgy szétmorzsol
a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!”
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe
addig kapaszkodott,
mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a
kövekhez
vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így
egy idő múlva
felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött,
zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem
ismerték a sodródót,
így kiáltottak fel: “Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi
vagyunk, de ő
repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!”
És a sodrodó így szólott: “Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti
is azok
vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket,
hogy szabaddá tegyen,
ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi
tennivalónk az
utazás, a nagy kaland.”
De ők csak egyre azt kiáltozták: “Megváltó”, és továbbra is
görcsösen
kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a
szemük
elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak
holmi Megváltóról.
Legyen nagyon szép hétvégétek!
Tökéletes történet, köszi. szép hétvégét neked is.
Kedves Magnoli! Jó kis történet és neked is kívánok napsütéses hétvégét!
Draga!
Ez egy fanatasztikusan igaz tortenet! Igy van ez! Nagyon szajnalom, hogy nem tudtam ott lenni!! :))))
pusz-pusz! 🙂
És boldog évfordulót, isten hozott! 🙂 Jó, hogy vagy, még jobb, hogy itt.:)
Köszönöm : )