Csak mondom a magamét

 Köszönöm a jókívánságokat, szívecskéket, és hasonlóakat.

Kedve P.! az ünneplés helyett egy majdnem vitaszerű beszélgetés volt csupán, hisz Kedves nem tudta, hogy milyen nap van- egyedül, hülye dolog ünnepelni, ráadásul dolgozott- bevállalt +egy nem fizetett melót . Ígérte, hogy délre itthon van, siettem is az ebéddel, hogy melegen, akkorra…Három körül jött, kifényesedett szemmel, amit nem a lelkesedés fűtött. És elmondtam neki, hogy most akkor, 20 év után eljutottam oda, hogy tele vele az összes hócipőm….Hogy csak megy, bár ugye az e havi fizu sincs sehol, hogy bosszant, hogy ő örül, hogy az új állás mégse jött be neki, meg hogy felháborítónak tartom, hogy sódert elajándékozta, holott következő hétvégére egyeztettük a csövezést, betonozást. Hogy olyan, mintha nem is itt élne, nem is velünk és hasonlók…. Közben meg hülyéztem magam, hogy Teeee, hagyd, nem látod, nem is hallja, nem is érti, fölösleges…

Nnna, evezzünk más vizekre: Bábszínház

Már nagyon régóta készülök erről írni. Mert szeretném, ha tudnátok, hogy csodát éltünk meg.
 A dologhoz tartozik, hogy Nagylánynak van egy nagyon jófej magyartanárnője.( Az én szégyenem, hogy következetesen letegezem, mert osztálytársnak nézem mindig.) Nos, ő szerzi a színházjegyeket, Nagylány meg hív minket. Csak kérdi :  jösztök ? – válasz : persze. Aztán utána kiderül, hogy Az ember tragédiája lesz a megnézendő, csak most bábszínházba megyünk. Kis bizonytalan lélegzetvétel, szemöldökünk felugrik, …? ,egymásra nézünk, és bólintunk, oké, persze, mért ne?
 A nagy nap délelőttjén döbbenek rá, hogy én irtózom a báboktól. Hogy kifejezéstelen faarcukkal rámmerednek, mintha nem is én nézném őket, hanem ők minket. És az a fura artikulálatlan hang, ami a háttérből jön. Meg cérnával rángatják szegényeket és lehet, hogy ők, ha tehetnék elfutnának…(azóta is próbálok rájönni, mikor és miért rakódott ez le bennem). Hogy lesz ebből Tragédia??? kérdezgetem, és próbálom elképzelni, de nem megy, illetve, amit csak ráképzelek, az nekem nem lesz csöppet sem vonzó. (már majdnem agyaltam, hogy kihagyom, de azért ilyen nagy nyúl mégse vagyok, -szerencsére-és különben is sokkal kíváncsibb vagyok annál.)
   Kiderült, hogy csapnivaló rendező lennék, és roppant szegényes a fantáziám,-vagy gúzsba kötötték a félelmeim- mert bizony az előadásról csak nagybetűkkel kellene beszélnem. Vagy felállva, fejet hajtva.


A Budapesti Bábszínház idén ünnepelte 60. születésnapját. Lelkes, tehetséges emberek társulata. És olyan a repertoárjuk!!! Csak ámultam, mikor utólag átnéztem. Kiderült számomra, hogy ez a műfaj nem csak a kis gyerekeknek szól. Komoly műveket hoznak közelebb, vagy mutatnak be más szemszögből. (és nem is riogatják már a gyerekeket)
Amit mi láttunk az csak egy sorból.
Nem tudom elmesélni sem úgy, hogy azt adjam át, amit átéltünk, de a szám most is mosolyra húzódik, és emelném kalapom, földig hajolva-érzés önt el.
  (amiről én beszélek, az nem a L’art pour l’art- társulat darabja, azt nem láttam még :-)))
 Fantasztikus bábok voltak, és a díszletek is, ötletesek, beszédesek, kissé gúnyosak néha, máskor finoman humorosak. A bábszínészek is részt vettek az ember léptékű díszletek között és nem csak a bábokkal játszottak, hanem teljesen, hanggal, arccal, mozdulatokkal. Nem sikkadt el mondanivaló, sőt, közel jött, mellénk ült, bekérezkedett a fejekbe, szívekbe. (még a legmakacsabb, legellenállóbb tiniébe is)

          Képek
 

 És ha nem hiszitek el, hogy döbbenetesen jól  meg lehet ezt csinálni, akkor bizony járjatok utána! Menjetek el, nézzétek meg, nem hiszem, hogy megbánnátok.
Láttátok? A Faust is műsoron van náluk!
 :-))

Szép napot!