Akárhogy nézem, ez az év már az utolsókat húzza. Nem tudom, ki hogy van vele, de azt hiszem, nem volt egy könnyű év.
(bár gondolkozhatnánk azon, vajon volt-e olyan felnőtt életünkben, amelyikről ezt kijelenthetjük.) Ha végiglapozom, bizony sok nehézség, fájdalom, bosszúság, veszteség mutatkozott be nekem, és közben azt is újratanulhattam, hogy kell újra és újra szembenézni, elfogadni és továbblépni. Olyan kis könnyed szavak, és mégis, mennyi erőfeszítés, munka kell a megvalósításukhoz. Meg kitartás. És hit, kapaszkodni akarás, erő, cselekedet. És társak- család, barátok. (őrangyalok, segítők)
Lám, máris megérkeztem a jó dolgokhoz. Mert ezekről érdemes igazán beszélni. A baráti ölelésekről, a beszélgetésekről, az együtt-nevetésekről. A jó szavakról, a szívből jövő tettekről. A hallgatásokról- együtt. Arról, hogy bár minden harcunkat igazán magunkban és magunkkal kell megvívni, attól még mennyire fontos az, hogy előtte, alatta és utána is ott vannak körülöttünk emberek, akik nekünk számítanak,és akiknek mi számítunk.
Ha most a reggeli hálaadó imámat mondanám, azzal kezdeném, hogy köszönöm Istenem azt a sok jó embert akiket mellém adtál. Köszönöm, hogy jó szívállapotúak a családtagjaim, hogy rátalálhattam azokra, akiket már barátaimnak nevezhetek, és olyan fontosak, mintha testvéreim lennének. Köszönöm, hogy sikerült egy olyan társaságot találnom, ahol fontos az Ember, mint olyan, és minden áldás, amit csak az övének mondhatunk. Tudom, hogy a világ nem teljesen ilyen. A pénztárban állva, nap mint nap láthatom a sok magából kifordult, elvadult ellenpéldát is, és sokszor tűnődöm, mi tette őket ilyenné. De közben nem felejtem el, hogy a bántás nem nekem szól, csak a méreg, amit gyűjtögetett, az csapódik ki, mint mocskos hab a felszínre. Én hiszem, hogy ott belül, egy szeretetre éhező, félénk és szomorú kisemberke bujkál. (ezt néha még maga az érintett is elfeledi)
Köszönöm, hogy a sok szeretet, amit kapok képessé tesz, hogy szelíden, és mosolyogva, igazán kedvesen tudjak bánni velük, és köszönöm, ha némelyik idővel visszamosolyog.
Köszönöm, hogy van családom, gyermekeim, barátaim, van otthonom, munkám. Köszönöm, hogy egészséges vagyok, tudok dolgozni, és gondolkodni (nem röhög, szoktam). Képes vagyok szeretni, ölelni, tanulni. Valóra váltani álmokat és élni a valóságot.
Köszönöm, hogy ember lehetek, egy a sok között.
Nem utolsó sorban köszönöm a jókívánságokat, a gondolatokat és a szavakat, melyeket tőletek kapok, ezek is nagyon sokat jelentenek nekem, akár ismerősként, barátként, akár ismeretlenül, rokonszenvből de megtiszteltek vele.
Most megpróbálom viszonozni, és ez által nagyon boldog új évet kívánok nektek, olyat, amikor a munka öröm forrása, a segítség időben érkezik, az akadályok elháríthatóak, az álmok megvalósulnak, amikor áldás kíséri lépteiteket.
Olyan évet kívánok, amikor Te lehetsz önmagad, és igaz barátok örülnek veled együtt.
Kívánom, hogy ne lankadjon a hited, mert lehetetlen ugye, nincs :-)), kívánom, hogy legyen erőd és egészséged . Sose felejts el nevetni.
Buék
