Vasárnap kivettem otthonról is egy szabad délutánt, és irány a főváros. Már évek óta nem voltam karácsonyi vásárban, valahogy hiányzott a hangulata. Azt meg mondanom se kell, hogy nem egyedül mentem, Péntekkét is megpróbáltam kockára fagyasztani :), majdnem összejött, főleg, hogy a végén elbújt előlünk a metrólejárat, így átgyalogoltunk a Deákig , végig a Váci utcán.
Szép a város. A fényektől, mintha mosolyogna. Az emberek is egész nyugodtak, ráérősek. Igaz, kevesen vásárolnak, és nem túl sok mindent, inkább a nézelődő, érdeklődő bámész népségből volt bő a felhozatal, ezekhez csatlakoztunk mi is.
Ahhoz képest, hogy vasárnap délután volt, nem volt tolongás, de jóleső nyelvi kavalkád zsongott körülöttünk. Szép volt a Gerbaud kivílágított épülete, ötletes az ablakaiban az “adventi naptár. És volt színpad, ahol lelkes társaság játszott úgy, hogy az őket hallgató tömeg nem bírt egy helyben maradni, ami meghazudtolta Micimackót, mert a hidegre való tekintettel nem énekelésre adták a fejüket, sokkal inkább ugrándozásra. De ezen okból kifolyólag mi sem vártuk meg a harangjátékot, inkább elzarándokoltunk a “törzshelyre”, ahol kávéval és forrócsokival melegedtünk, és festettük alá a beszélgetésünket. Odaültettünk titeket is magunk köré, ha már a személyes találka ilyen nehezen megoldható. És beszéltünk életről, halálról, jó és rossz dolgokról, úgy, ahogy szoktunk és kinevettük a butaságainkat, és mindennek végére megállapítottuk, hogy az élet mégis szép.
Jólesett nagyon ez a gondtalan délután.
Mindamellett, hogy a vásárban nem költöttünk, gondoltam, hozok nektek egy kis vásárfiát, fogadjátok szeretettel.
De jó volt nektek! :-))
Meg nekünk, aki ott ültünk veletek! :-))
Vásárfiát köszönöm! :-))
Jújjúj, nagyon hideg volt vasárnap!
Én is köszönöm! :))
az valami csuda bámulatos volt, ahogy az emberek topogtak a muzsikára.:) Azt volt a legjobb látni.
Amúgy meg, melletted nem lehet ám megfagyni, akkor sem, ha hideg van! 🙂
szép ez a Wass Albert történet!
jó pihenést, puszi