Vásárfia

 GAZDAGSÁG ÉS SZEGÉNYSÉG



Wass Albert: Te és a világ



Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A
rigónak sincsen.

Mégis ő a legvidámabb teremtés.

Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak
füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak
könnyű, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyű.

Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót. Mi
nem úgy élünk.

Az első ember nem tudta még, mi a vagyon. És hiszem, hogy boldog volt
mégis.

Pedig az első ember nehezen élt. Gondold csak el. Bunkóval védekezett a
vadállatok ellen. Bőrüket maga húzta le, maga készített ruhát és
lábbelit belőlük. Barlangban lakott és mohán aludt. Nem volt
villanyvilágítása. Semmije sem volt. Mégis, azt hiszem, szerette az
életet.

Örvendett a szélnek és a napnak. A levegőnek. Annak, hogy egészséges, és
ha fáradt volt, annak, hogy lefekhet a mohára pihenni. Örvendett az
izmainak és mosolygott, ha pillangó szállt előtte.

Ha gyümölcsökkel megrakodva tért haza összkomfort nélküli barlangjába,
ha bunkója egy vadat leütött: gazdagnak érezte magát. És mert gazdagnak
érezte magát, gazdag is volt.

Erről eszembe jut, hogy ismertem embereket, akik palotában laktak,
naponta új ruhát vehettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott,
halomban állt körülöttük a vagyon, gyáraik voltak és bankbetétjeik és
mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleőszültek a gondba,
mert mindenáron azt akarták, hogy még többjük legyen. Voltak ugyanis
emberek, akiknek még több gyáruk volt és még több bankbetétjük.
Szegényeknek érezték magukat azok mellett, és mivel szegényeknek érezték
magukat, szegények is voltak.

Pedig mondom, palotában laktak. Sokkal több szobában, mint amennyit
egyáltalán használni tudtak volna. Villanyvilágításuk volt és
fürdőszobájuk, nem is egy. Nem zárták le soha a villanyukat és a
fürdőszobában bármikor folyt a melegvíz, csak meg kellett nyitni egy
csapot. Télen központi fűtés őrizte az egyforma meleget és nem volt soha
szénhiány. Rádiójuk volt és gramofonjuk, rengeteg sok lemezzel.
Ebédlőben ettek, finom porcelánon, ezüst evőeszközzel. Cselédek
szolgálták ki őket. Nem kellett se fát vágjanak, se vizet hordjanak, se
edényt mosogassanak, se főzzenek, se seperjenek, se cipőt takarítsanak:
mindezt megcsinálták helyettük mások. Olyan ruhába öltöztek, amilyenbe
jólesett. Az utcákon, ahol jártak, tele voltak a boltok kirakatai
mindenféle szép holmival és minden eladó volt. Minden boltba bemehettek
és mindent megvásárolhattak, ami csak szemüknek megtetszett. Amikor
eszükbe jutott, elmehettek a színházakba és a hangversenyekre. Kényelmes
autók röpítették őket és utazhattak és nem kellett soha, sehol sorba
álljanak.

Mégis szegények voltak. Nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a
levegőnek, a virágoknak, az ételnek. Nem értek rá egyszerűen, mert
éjjel-nappal gondok között futkostak, hogy miképpen szerezhetnének még
több pénzt. Mert ami volt, azt kevésnek érezték. És amit az ember
kevésnek érez, az valóban kevés is.

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra,
hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza.
Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és
elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra.

Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni
ágyát és jól alszik benne.

Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy
szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja
tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi
meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a
virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az
ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne:
szegény.

Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd
alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni!

Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara,
vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni
nekik. Sajnos, embere is van.

Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ
szépségéből

csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz.

S
mert élsz: gazdag lehetsz.