Készülődés

..

 Végre leesett a hó!

Bocsi, ha ezzel bosszúságot okozok azoknak, akik nem a pattogó tűz mellől élvezik ezt a varázslatot, hanem fázó végtagokkal próbálják úton tartani magukat, vagy autójukkal folytatnak hatalmi harcokat. Tudom én, hogy hideg, meg kényelmetlen, mert ugye ráfagyott a szélvédőre, és az utak is rakoncátlanok, de valljuk be, hogy mégis varázslatos csoda mindez. Ha csak belegondolunk, hogy mennyien vannak, akik még soha nem láthatták mindezt, rögtön be kell valljuk, hogy mi szerencsések vagyunk. Tegnap reggel gyermeki örömmel pattantam ki az ágyból csodát látni és ez az öröm adott lendületet egész napra, valahogy nagyobb kedvem lett készülődni a karácsonyra is. Mintha huncut tündér báli ruhát akasztott volna a szekrényajtómra, olyan örömmel telve csinosítgattam a lakást. Kikerült az ajtódísz- kicsit megbolondítottam Szilva régebbi ajándékát, most az csilingel minden ajtónyitásnál, mintha az ő nevetése köszöntene minden ki és belépőt. Felraktam az ablakra is a kivagdosott papír hópihéket, és fényeket is adtam hozzá, hogy ritmusa legyen a táncuknak. Lecseréltem a sötétítőt, most bordó selyem csillog a fehér függöny előtt, de komornak éreztem, így középen összefogtam, Porcica indiai ajándékával. Most kissé rendhagyó lett, de nagyon barátságos. Ránézek és mosolyra szalad a szám. Persze gyertya is akad, ami meggyújtásra kerül, hol  Péntekke, hol Motyi játékosságával nevetnek rám a lángok, Hívatlan mécsestartójában kényelmesen elhelyezkedve, netán kedvenc unokahugim lámpásából kacsintgatva. Úgy igyekeztem, hogy a számomra kedves emberek mind helyet kapjanak a nappalimban.  Tárgyakon keresztül ugyan, de ez nem akadályoz abban, hogy rápillantva, végigsimítva őket, egy-egy szerető gondolatot ne küldenék feléjük.

Ma még rengeteg dolgom van, mielőtt dolgozni megyek, így szűkre szabott időm akadályoz abban., hogy itt írogassak nektek, pedig mesélnék nektek régi karácsonyokról, mikor derékig ért a hó, és az egész világ egy nagy varázslat volt. Most nem tehetem, mert nekem is varázslatokat kell életre hívjak. Az meg néha kemény munka :-).

Jajj, azt sem  meséltem el nektek, hogy idén már kijátszottam a kívánságaimat, és nagy bátran kétszer is azt mondtam, hogy kell, és legyen, és lett.  Persze, most csak remélem, hogy az egyensúly helyreáll, és csak a legvégső esetben kell a B tervhez folyamodnom. Szóval holnap hozzák a féldisznót, neki kellett lakást teremtenem, magyarul venni kellett egy fagyasztót, sikerült is 20000- ért egy szinte vadonatújat találni. És voltam olyan vakmerő, hogy ezek után még kikönyörögtem magamnak egy télikabátot is, olyat, amilyet már évek óta szeretnék.(akkor esett először pár hópihe, mikor kijöttünk az üzletből) És nagy hittel  mondtam Kedvesnek, meglásd, kapsz jutalmat, és nem lesz baj a költekezésből. Idejét sem tudom, mikor mertem ennyit költeni, ilyen hirtelenül és öncélúan :-).

De az ember már csak olyan kis önző és telhetetlen. Most meg, ha volna még egy kívánság (jól van, na, tudom, hogy ez nem az a műsor)akkor azt hiszem, odacsempészném a De Angelina által ajánlott könyvet a fa alá és általa tanítanám a családomat hinni a mesékben :-).

 (http://www.egigeroerdo.hu/
Nos, mennem kell, Manó már türelmetlen, nem is érti, hogy mit húzom itt az időt, mikor neki jobb ötletei vannak, és a tennivalók se akarnak maguktól  készülődni.
 Hogy nektek mit kívánok ? Merjetek gyerekek lenni!
Örüljetek a hónak, játszatok hócsatát, és kipirult arccal kortyoljátok után a forró kakaót, és higgyetek a csodákban. (én biztosan tudom, hogy vannak.)
puszi
🙂