🙂
Éhen ne haljon nekem itt aztán senki!
Ha már finomságok kerülnek az asztalra, akkor beszéljünk jó dolgokról.
Szóval tartozom egy Manós sztorival.
Az úgy kezdődött, hogy Kedvessel bohóckodtunk minap. Incselkedtünk, kötözködtünk, nevetgéltünk. Manó csöndesen játszott, tévézett tőlünk pár lépésnyire a saját ágyában. Aztán én szomjas lettem és lusta. Elkezdtem ostromolni Kedvest, hogy csak most, csak egyszer, hadd igyak az ő pohárkájából, mert ha nem, bizony olyan leszek, mint a világszép nádszálkisasszony, és ott rögtön , azonnal szörnyethalok. Kedves mondogatta, hogy bizony ez nem fog menni, mert ha a nagy ámulattól meg is áll a világ a forgásban, bizony ő akkor sem tud adni nekem inni, mert nincs vize. Persze én nem hittem és csak kötöttem szegény ebet a karóhoz. Nem tudom, mi válthatta ki a következményt-valami pasis továbbgondolás, vagy csak egy meggondolatlan ösztönös mozdulat, de az a lényeg, hogy a pohár alján pihenő víz a nyakamban kötött ki, amit én hatalmas bakugrásokkal és hangos sikítozással reagáltam le. Manónak tetszett a hajcihő, nagyokat nevetett rajtunk.
Aztán rá vagy két napra Kedves korábban kelt, lefőzte a kávét. Félig hunyt szemmel botorkáltam ki az illat után, alig pár percre rá Manó is csoszogott utánam. A hirtelen haragos hangra mindkettőnk szeme kinyílt, ugyanis Kedves tőle is szokatlanul morcosan dörrent rá Manóra, hogy irány befele, kotródjon a szeme elől. Tágra nyílt szemmel tudakoltam okát a zsémbességének, mire majdnem merénylet áldozata lettem. Ugyanis a feltörő röhögés igen súlyos félrenyelést okozhat, kávéivás közben, tehát e kettő együttes alkalmazása kerülendő. Meg a gyerek előtti meggondolatlan cselekedetek végrehajtása is, ugyanis, Okos gyerek szülőtől tanul :-). Tehát a hajnali ébredés oka az volt,-na ugye, sejtitek, hogy Manó bizony apa nyakába zúdította a pohár aljáról a vizet. :-))).
Legyen szép napotok! 🙂
![]()
Az úgy kezdődött, hogy Kedvessel bohóckodtunk minap. Incselkedtünk, kötözködtünk, nevetgéltünk. Manó csöndesen játszott, tévézett tőlünk pár lépésnyire a saját ágyában. Aztán én szomjas lettem és lusta. Elkezdtem ostromolni Kedvest, hogy csak most, csak egyszer, hadd igyak az ő pohárkájából, mert ha nem, bizony olyan leszek, mint a világszép nádszálkisasszony, és ott rögtön , azonnal szörnyethalok. Kedves mondogatta, hogy bizony ez nem fog menni, mert ha a nagy ámulattól meg is áll a világ a forgásban, bizony ő akkor sem tud adni nekem inni, mert nincs vize. Persze én nem hittem és csak kötöttem szegény ebet a karóhoz. Nem tudom, mi válthatta ki a következményt-valami pasis továbbgondolás, vagy csak egy meggondolatlan ösztönös mozdulat, de az a lényeg, hogy a pohár alján pihenő víz a nyakamban kötött ki, amit én hatalmas bakugrásokkal és hangos sikítozással reagáltam le. Manónak tetszett a hajcihő, nagyokat nevetett rajtunk.
Aztán rá vagy két napra Kedves korábban kelt, lefőzte a kávét. Félig hunyt szemmel botorkáltam ki az illat után, alig pár percre rá Manó is csoszogott utánam. A hirtelen haragos hangra mindkettőnk szeme kinyílt, ugyanis Kedves tőle is szokatlanul morcosan dörrent rá Manóra, hogy irány befele, kotródjon a szeme elől. Tágra nyílt szemmel tudakoltam okát a zsémbességének, mire majdnem merénylet áldozata lettem. Ugyanis a feltörő röhögés igen súlyos félrenyelést okozhat, kávéivás közben, tehát e kettő együttes alkalmazása kerülendő. Meg a gyerek előtti meggondolatlan cselekedetek végrehajtása is, ugyanis, Okos gyerek szülőtől tanul :-). Tehát a hajnali ébredés oka az volt,-na ugye, sejtitek, hogy Manó bizony apa nyakába zúdította a pohár aljáról a vizet. :-))).
Legyen szép napotok! 🙂
Okos ez a lyány! 🙂 Köszi, azt hiszem, ezt a fincsi kávét nem hagyom ki. :))
Legyen nyugalmas szép napotok! :-))
mókamiki:)))
és köszi a kaját.:) Fini, mint mindig! 🙂
puszi
Egyszer megtanítottam a barátnőm kisfiát minden pohárba belenyúlni. Kezdte az enyémmel, amiben víz volt, én meg nem szóltam rá, hadd tanulja, milyen a víz,nedvesség stb. Aztán mindenkinek a poharába belenyúlt évekig. Szerettek is a szülei :-)))))