Dühöngés

 Szép az élet, tenéked magyarázzam?

Mivel párom fizetéstöredéke nem tette elégedetté kedves “nyakunkatkezébetartó barátunkat”, így más forrás után néztem, és lám máris kissé megnyugodva indultam befizetni az elkerülhetetlent, a halaszthatatlant. Azaz csak indultam volna nagy lendülettel, mert első nekifutásomban felfedeztem, hogy nincs itthon a kocsi – fiacskám gyorsabb volt nálam, és huss, elmentek.( ők együtt, a kocsi, meg ő)

Nos, mondom, sebaj, elég tűrhető az idő, lám a cinegék is röpködnek, egy se fagy le az ágról, hát talán követem a példájukat, azaz nem fagyok le és mondjuk…mivel röpülni nem tudok (még), elbiciklizek a célállomáshoz. Már győzködtem is magam, hogy hűű, dejóó lesz, mert lám, eltunyultam, és kell a mozgás, úgyis maholnap itt a tavasz, amit nagyon várok ám. Nos, ez a tervem se vált be, hisz első kerékből kimenekült minden molekulányi levegő, és a kerékgumi szomorú beletörődéssel elfeküdt a felnin. Persze, a pumpa meg kölcsön lett adva…

Hát akkor, nincs más lehetőség, lábam közé vettem az utat, és az apostolok lován caplattam a bank fele. (szánalmas jelenet, kéretik meghatódni- gyalogszerrel  kutyagoltam kölcsönpénzből törleszteni a kölcsönt) Nem is értem én ezt igazán…mikor befizet az ember, akkor mindig működik a rendszer, gördülékenyen megy minden-baj csak és kizárólagosan a pénz kivételekor történik…Azt hiszem erre is lehet valami Murphy törvény…

Aztán hazaértem a nagy sétából, Manó egészen sikeresen kikészítette Kedvest, engem meg kitörő örömmel fogadott. Kisvihánc, nagy puszicuppogtatások, és simizős mondókázás, de gyere csak, ülj le  ide, mert anyunak főzni kell.
 Mi legyen??? máj, vagy pásztortarhonya??? mivel az egyiket az egyik, a másikat a másik nem szereti, és alapanyag sem túl sok, hát mindkettő. Mondjuk, egy kis lecsóval jól megbolondítom, csak ahhoz-kamra hiányában ki kell  mennem a kazánházban, ott kellően hideg van (tetőteret fűtő kazán lesz majd benne egyszer). És megyek, nyitom, és lábam földbegyökerezik.
Nekem nem mondta senki, hogy ezt kiadták horrorfilm díszletnek!!!! Mert csak ez történhetett, hisz hogyan másképp lett volna minden fekete, és csupa kormos pókhálós??? A látvány döbbenetes volt. Sokkoló.

Mint utóbb kiderült, a bojlerünk égett le, és kész csoda, hogy nagyobb baj nem lett.

Elsápadva a “mi lett volna ha” lehetőségétől betámolyogtam, szóltam Kedvesnek, hogy jöjjön, nézze meg, amit én már láttam, mert tuti, hogy ilyet még eddig ő se…Ha lett volna egy kis eszem, legalább fogadok vele, mert nyertem volna…

Szóval a bojler kimúlt, és evilágból való távozásáért az egész kazánház gyászba borult. A falak, a pókhálók, a fehér tároló szekrényem, kívül, belül, a befőttek és savanyúságok, a szerszámok, a pelenkák dobozai, a teljes kinti elektromos hálózat.

Mondhatnám, hogy örülnünk kellett volna, hogy nem lett nagyobb baj, mert nem sok hiányzott.

Kedvünkszegetten csoszogtunk be mindketten. Még fel sem fogtam mi történt, egyszer csak Manó felsikít és puffan egy nagyot, vagy inkább fordítva. Rejtély, hogy miben botlott meg, de akkorát hasalt szegénykém, hogy csak na. Ijedten keresgéltem, hol fáj kicsim, mi a baj. A sírás abba maradt, és én is elcsendesedtem, mert semmi külsérelmi nyomot nem észleltem nagy hirtelen. Csak valahogy olyan furcsa volt az egész. Túl sok időm nem maradt, mert már lépett is be a barátnőm, és kissé kicsivitelte belőlem sokkot, meg közben ugye főzni is kellett, hisz az idő nem állt meg, csak teltek a percek egyik a másik után, és egyre közelebb kerültem a munkába induláshoz. Csomóval a gyomromban indultam útnak és a lelkére kötöttem minden otthonmaradónak, hogy szóljanak, ha valami változás áll be Manónál, mert azt kiderítettük, hogy a bal karját fájlalja. Mit ne mondjak nagyon hosszú volt a következő 4 óra. Ennél hosszabb csak az éjszaka volt. Manó gyakran felsírt álmában. De se kékülés, se duzzadás…

Hajnalban ébredezünk Kedvessel.

K: – Leszedem, kivízkövezem…

 Én: -Felhívom a háziorvost, megkérdezem…

K: -Venni kell bele új fűtőszálat, vezetékeket.

 Én : -Be kell vinni egy röntgenre

K:- meg csatlakozókat…

 Én : nem szokott ennyire nyöszörögni, csak, ha komolyan fáj neki.

K: –meg szólok a Bandinak, ő majd beköti…

 Én: -szerintem, tuti, hogy csak eltört valamelyik csont. Jobb, ha megnézetjük.

K: –remélem, kapok hozzávalót itt helyben…

…….

-Te hallod, amit én mondok???Vagy a bojler a fontosabb????
K: -Jól van, na, akkor menjünk, ha akarod, de ha törés lenne, látszana, de ha te akarod, menjünk.

Mentünk.

Törés. Gipszelni nem lehet, felkötve kell rögzíteni.

Potom 2400 ft-ért vettünk zsákos rögzítőt rá, és Manó a világ legrendesebb gyereke, magánhagyja.

Azóta van már melegvizünk is.