Május, boldogság

Mesét hoztam, vagy nem is, igazit! volt egyszer, sőt ma is van…
cEgy blogoló oldalon kezdődik a történet, igen, jól gondoljátok, itt, ezen. Színes oldal ez, rengeteg  egyéni sorssal, máshol kinemmondott, de itt meggyónt, elsuttogott vallomással. Induláskor, ahogy ez lenni szokott, csak alig páran dugták ide az orrukat, és mint úttörők, hamar ismeretséget, barátságot kötöttek. Én később csatlakoztam, vonzott a családias, baráti hang, amit itt találtam. A virtuális világ minden ijesztő háttere mellett egy kis sziget, ahol törődnek egymással az emberek, ahol merik vállalni a nicknevük mellé a valódi arcukat is, ahol a jó szó mellé valós simogatás is jár. Közben rohannak a hónapok, telnek az évek és erősödnek az itt kötött barátságok is .( Olyan is van, hogy már nem ír blogot némelyik, vagy nem itt, esetleg elvonult magánszférába, de a kapcsolatokat, amik kialakultak, azokat igyekszünk életbe tartani)

Amiről most írni szeretnék, az május elsejéről szól. Mert egy igazi tündérmese a beteljesülésének voltam szemtanúja.

 Tehát vissza az elejére.(ha a részletekben hibát találtok, javítsatok ki bátran) Nlcafe berkeiben írni kezdett egy tisztalelkű lány. Magáról, az érzéseiről. Itt írogatott egy felhőjáró is, akiről a kis porcica nem is tudta először, hogy kicsoda, fel se ötlött benne, hogy pasi lenne, de ember szólt hozzá, és emberként válaszolt rá. Jöttek-menetek a kommentek, olvasgatták a másik megnyilatkozásait, aztán, gondolom, az emilek is beindultak, és bizony a személyes találkozás sem váratott sokat magára. Mert van az úgy, hogy két embernek találkozni kell. Nekik kellett.( Ha már a város, ahol éltek, kicsi volt egy spontán találkához, hát így, a virtuális világ adott alájuk hálót.) A két fiatal bátran lépett egymás fele, és ajándék volt számukra a pillanat, tudták ezt mindketten. Az összecsiszolódás, természetesen nem járt szikrák nélkül, de ez nem csoda, hisz két értékes, maga módján kemény elem kereste a kapcsolódási, egymáshoz- illeszkedési pontokat. És tudatosan harcoltak, a másik  és a maguk boldogságáért. Közben élték a maguk különálló és az együttlétről szóló életüket. Mindkettő tette a dolgát, dolgozott, tanult, vizsgázott, és közben szerette, ölelte, segítette, bátorította társát.
Úgy, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. 

Kedves barátaim, olvasók, idetévedők. Hangosan hirdetem, hogy vannak ma is tündérmesék, magam láttam. Két fantasztikus ember egymásra talált, és összekötötték életüket, esküdtek és fogadták, hogy mindazt, amit megérlelt bennük a szerelmük, azt őrizni, védeni fogják.

Holtomiglan-holtodiglan.

Láttam már jópár kezdetet és véget, magam is végigéltem ezt-azt, ismerem én a mindennapokat  szürkítő, sokmindent felörlő malmait, de most azt éreztem, hogy  ilyen összeillő párt mindeddig nem ismertem.

Elhiszem, hogy minden kimondott szavuk igaz, és azt is, hogy ők mindent megtesznek egymásért .

Örökkön örökké.

Kívánom, hogy sikerüljön nekik mindaz, amiről mindannyian álmodunk .