Bee happy!

 Szerte e hazában mondom a verseket, és figyelem a közönséget: nem
tudják, mit jelent „magyar”, olyan értelemben, ahogyan Ady ejtette,
ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók
sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egry festették, ahogyan Kosztolányi
féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta. Nem tudják, nem értik,
és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász
szavait égetem, félnek attól, hogy ma nem „modern” úgy érteni, ahogyan
értenék.

 Furák vagyunk, mi emberek. Tegnap megint kiderült, hogy hiába a sok hurrá optimizmus, meg pozitív gondolkodás, mikor a kijelzőn megláttam, hogy a főnököm keresett, csupa negatív dolog jutott eszembe: 1-előbb kell bemennem, 2-baj, hogy tegnap hazajöttem,nem túlóráztam, 3-valamit elrontottam/elfelejtettem, most jön a hideg zuhany.
Na, lássuk a medvét-visszahívtam.
–Nem merted felvenni? – nevetett bele a főnöknőm,
– dehogynem, csak idő, míg előkotorászom.
–Szombaton mit csinálsz?
-izéé-elvileg semmi különöset, de a családdal még nem egyeztettünk,
mondtam az igazi, de sajnos inkább kibúvóra alkalmas választ.
–Hát kaptunk némi pénzt és gondoltam, elmennénk egyet kajálni, dumálgatni, mit szólsz, 2-3 óra csupán.

 -Rendben, nem vagyok én a jónak elrontója! 🙂
–Oké, majd a részleteket egyeztetjük.

Szinte szégyenkezve raktam le. Kerestem
gyorsan mentséget magamnak, hogy hiszen az utóbbi időben, mindenki csak
fejmosást kapott, én még nem, hát érik :-), csak ezért gondoltam csupa
rosszra. De lám, végre egy nap, mikor mindenki szabad, és ő  próbál javítani, csapatot kovácsolni.
Aztán gondolkodtam, hogy a csapathoz nem csak vezető kell, hanem
csapattagok is- vajon a többiek mit szólnak, eljönnek-e, mert az milyen
buta helyzet lenne, hogy ott ülnek max. 4-en,  és a többiek tüntetnek a
távollétükkel. Utána tuti, még pokolibb lesz bent a hangulat.

Megérzésem nem csalt, volt aki simán nemet mondott, volt aki szabályosan felháborodott, hogy mit nem képzel, majd pont az egyetlen szabadnapján fog ő ilyenekkel foglalkozni.
Aztán volt, aki azt sérelmezte, hogy ezt előbb kellett volna
megszervezni, nem egy nappal előtte.- Nem értem, itt a faluban ülnénk
le,  két óra távollét, az azt hiszem, nem olyan nehezen megoldható, ennyi idő eltelik egy bevásárlással is. Saját érdekünk lenne, egy elfogadható légkör megteremtése, mindannyiunknak tennünk kéne érte. Adott a lehetőség, és még csak esélyt sem adnak.

Próbálom mondani, hogy a jóra való
törekvést tisztelni kell, hogy lehetőséget kell adni,nem csak a
főnöknek, hanem magunknak is, hogy talán fehér asztal mellett könnyebb megbeszélni a kényesebb dolgokat is, csendesen, kulturáltan. Persze, én könnyen beszélek, nincsenek sérelmeim, se jegyzőkönyvem.
Van rossz előérzetem.

(nemhogy pozitív lennék)

 Ha már rám szóltatok, ám legyen, csináltam nektek egy kis hamuba sültet.

Persze, a kép nem saját, azt úgy kölcsönöztem, akár ezt a demizsont, de állítólag nagyon finom bor van benne.

Gondoltam ám a diétázókra is!  a következő határozottan nélkülöz minden tilalmas anyagot, ha látszat mást mond, ne higyj neki 🙂 e mellé viszont tényleg tea dukál.

Nos, ennyit a bohóckodásról, várnak a légypiszkos ablakok, meg a borsófőzelék, és egyéb ilyen-olyan tennivalók, mondjuk némelyikét ma szívesen ráhagynám másra, de hiába. Éjjel aludtam vagy 2 órát- abból is forgolódtam felét. Nem panaszként mondom, csak úgy, közlésképpen :-).
 Mert panaszkodni csak a kerti munkára van kedvem. Illetve pont, hogy nincs kedvem még emlegetni sem, mert tegnap óta mindenfele egyértelműen vannak izmaim, mert ami nincs, az nem fájhat, nekem meg de:-)).
Hahó Motyi! jut eszembe, állatkertben nincsenek csirkék? nem lehetne ott nézelődtetni a gyerkőcöket? Mondjuk, tuti van”kikkecske”, meg nyuszi, azokat lehet simogatni is.Hmm??? mit szólsz??? :)))(jó, tudom, hogy ez nem így megy, na csak álmodozom)