Bee happy!

  „TEGNAPUNK – visszahozhatatlanul múlttá változott. HOLNAPUNK – napról-napra előttünk szalad, akár a délibáb. MA – az egyetlen kincsünk, lehetőségünk, Istenadta alkalmunk a jóra. Használjuk okosan, mielőtt tegnappá változva ez is eltűnik.”

“Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a Tiedet gondtalanul megkarcolja
valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek
mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a
töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a
szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a
sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá
feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi
sem történt.”

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: Nem!
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke amit nem kapni, hanem megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: NEM!
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt…
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet…
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet…
És Isten adott gondterhelt embereket,
hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet…
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt!