Napokig az ember némán elvan. Aztán hirtelen rátör a közlési kényszer. És láss csodát!- sajátjának hitt felülete nem ismeri fel.
Magunkénak hisszük a blogunkat, hiszen hónapok, évek állhatatos munkája tette olyanná, amilyen, a gondolataink, az érzelmeink, oda vannak kiaggatva, mint száradó ruhák a szélben.
Kedvenc zenéinket, képeinket is ide gyűjtögettük, az idézeteket, amik megpendítettek bennünk egy-egy érzékenyebb húrt. Ide sorakoztak a kommentek is. Mint régen nagymamáink a képeslapokat, úgy szeretjük ezeket a kis bejegyzéseket mi is.
Hiszen évek során sok ismeretlen nicknév személyes ismerőssé vált, némelyik kilépve a virtuálisból a való életbe, testet öltött és a szavak mellé hozták a valós lényüket, hangjukat, látványukat, érintésüket, barátságukat, vigasztaló ölelésüket. Bölcsőnk kicsit ez az Nlc.
Sok szép dolog születése ide köthető. Aztán persze, a bölcső kicsivé válik, kényelmetlenné. Mert egy 4 éves gyerek sem tud már ugyanabban a bölcsőben pihenni, kell a változás.
Csakhogy az békés biztonság, amit itt ismertünk meg, a fészekmeleg puha, gondoskodó légköre, a szeretetteli egymással-törődés (emlékeztek? – mikor egy előző javításnál, nem jelentek meg blogjaink a frissek között, volt aki azt mondta, itt van, csináltam egy új blogot, legyen ez közös, írjunk ide, hogy láthassuk egymást 🙂 és szépen közösködtünk, míg helyre nem álltak a dolgok)
Nem akarjuk, hogy elvesszen. Sem az együttlét öröme, se a saját “szárítókötelünk”.
Legyen szép napotok!
Kedves Bee! Én átmentettem a blogomat máshova. Nagyon sajnálom, hogy átalakítják a blogot, a kedvenceimet sem találom meg, bár reménykedem, hogy visszakapom őket is. 🙂 Nagyon igaz, amit írtál erről a blogos körről, a “szárítókötelünkről”. 🙂 Ha lenne pontozás (ami ugye nincs itt), akkor kapnál egy csillagos ötöst. 🙂
Dedede… így van. Csak azt mondd meg nekem légyszí, hogy hogy a csudában sikerült belépned, mert nekem tegnap óta nem megy. 🙁
Magnoli,Drága! Letiltottad a kommenteket? Vagy csak bejelentkezve tudok bekuruttyolni? Mert az előbb is szóltam már egyet. Puszi 🙂
Hát ezt a fészket és az ő melegét jól kibillentették alólunk.:(
Én is “melegedni” járok vissza.
És emlékszünk a nagy közös blogra, míg vártuk, hogy megjavuljon a rendszer, és frissítsen.
A régi szép idők!?
De biztosan ez is szerethető lesz, majd, egyszer.
(azt azért megkérdezném, hogy hova lettek a régi bejegyzéseid?)
puszi, legyen szép az estéd!
Szia, drágám! Én is elköltöztem. Még nem tudom, mennyire végleges, ezért egyelőre megtartom a régi blogot. Rajta van az új címem. Puszillak! 🙂
Drága Magnoli!
Te egy húséges tipus vagy! Örülök, hogy újra irsz! Vagy csak én nem olvastam a NLC- t nem tudom. A gondolataid mindig szépek!