Munkácsy

1.0Bee happy!https://magnoliacska.cafeblog.humagnolihttps://magnoliacska.cafeblog.hu/author/mano/Munkácsy Nos, történt egyszer régen, hogy egy nagymúltú gimiben összeverődött egy új osztály. Többnyire jó családok okos gyerkei, de voltunk néhányan, akiknek "csak" a pontszámunk volt elegendő. (félreértés ne essék, nekem is jó családom volt, de más kategória). Szóval, jó kis csapat voltunk, fiatalok, lelkesek, kissé izgágák.Volt az osztályban egy srác, aki kissé kilógott. Tipikus városszéli utcagyerek, szomorú, nagy barna kutyaszemekkel, arcába lógó hajjal. Még vadabb, még szabadlelkűbb, mint bármelyikünk. Nem szerette és nem tartotta a tövényeket, szabályokat. Viszont olyan esze volt, hogy ha egy picit is nagyobb az akaratereje, vagy a szerencséje, hogy pici igazi támaszra lel, bizony, most ismert ember lehetne...Órák előtt 2 perc alatt elolvasta a jegyzeteinket, vagy elmagyaráztuk pár szóban, hogy miről is van szó, és jó közepesre lefelelt, a tanárok nagy megelégedésére, "Végre tanultál fiam". Órákon olvasott, verseket írt vagy rajzolt. Született, de elhanyagolt tehetség...Nagyon kedveltem, jókat beszélgettünk. Nos ő volt az, akivel kölcsönkönyveinket megosztottuk, és akár éjszaka olvastuk ki, csakhogy odaadjuk, vagy vissza, mikor hogy. Mert akkor még nem volt számítógép, olvastunk. Sőt, szinte faltuk a könyveket. Rejtőt, Agatha Christiet, Szilvássyt, ami jött, kézről kézre járt. Kiolvastuk, kitárgyaltuk, elröhögtük, versekkel leveleztünk (az adott témára versben fejtettük ki a mondanivalónkat, volt rá pár lopott percünk, igazi régi szép diákélet).Aztán egyik nap még lelkesebben jött be : nézd, mit olvasok!- és idenyújtotta A könyvet. Belelapoztam, és alig vártam, hogy ő befejezze, és ideadja.Munkácsy életregénye volt, máig egyik legkedvesebb könyvem. Az aranyecset és A nap szerelmese. (Soha, semmi másra nem vágytam nőként, csak, hogy megtaláljam azt a férfit, aki engem is így szeret majd, hogy Tem legyek...) Azt nagyon sajnáltuk, hogy nem láthatjuk a műveit, amiről a könyv ír, meg a többit, igazán, élőben, hisz még album se nagyon volt elérhető. Ott, akkor, a lelkem mélyén elvetődőtt egy vágymag, hogy majd egyszer, úgyis...Aztán jött Pestre a kiállítás, rosszkor számomra, és csak sajgó szívvel néztem a plakátokat, a múzeum előtt kígyózó sorokat...Kicsit meghaltam, hogy itt van és mégse...A könyvet azóta gyerekeim kezébe adtam, sőt szülinapomra csodálatos keménykötésben megkaptam tőlük, újraolvasva is szép, még szebb...Van már album is a munkáiról, csak az élmény, az igazi, az váratott magára...Nemrég (kb 2 hónapja) böngészek a neten, és mit látok! újabb kiállítás lesz Kecskeméten. Hisz az nincs is messze, még vonattal sem, sőt, lakik ott valaki, akit szívesen megismernék...Így kezdődött. Nagylánnyal menni készültünk, Hívatlanra rákérdeztünk, aztán másokra is...És ma felkelt a nap, meg a szívemben az öröm. Beteljesedik egy 25 éves álom, és ez még nem is elég, sok kedves emberkével habot ültetünk az élményre!Kívánom minden olvasómnak, hogy álmodjanak, kicsit, nagyot, mert csodálatos dolog vágyakozni. És kívánom, hogy váljanak valóra az álmok, mert az úgy az igazi :-) !!!Megyek készülődni !Szép hétvégét! rich