Tegnapi csodanap

1.0Bee happy!https://magnoliacska.cafeblog.humagnolihttps://magnoliacska.cafeblog.hu/author/mano/Tegnapi csodanap Már hajnalban nagyon jókedvűen ébredt a kis huncut.Ez a jókedv végigkísérte egész napunkat. Bár a kezdet eliente nem sok jót igért. Betuszkoltuk az üvöltő Manót az autóban és elindultunk, közben kerestük volna a hangerő szabályozót a kicsilányon, de sajnos, a hanyag tervezés miatt , ugye nem találtuk, mert ami nincs, az nincs. Szerencsénk viszont volt, mert kisfalunk főutcáját feltúrták, és a nagy sártenger mellett kamionok, munkagépek szűkítették, lassították a forgalmat. De ez olyan érdekesnek bizonyult, hogy Manó elcsendesedve, tágranyílt szemekkel próbálta megérteni a dolgok értelmetlennek látszó folyamatát. Így, mire a benzinkúthoz értünk, már kíváncsian nézelődött, teljes lelki nyugalommal, nekemdőlve táncoltatta a kisbékáját. És ez így ment, amíg megkapta a kerék a megfelelő nyomást, és az autó is a szükséges benzint. Később, nagyokat vigyorogva megcsodálta a vizeserdő hatalmas fáit, miközben mi az út menti szemét miatt dohogtunk. És érdeklődve nézte hogyan vágják ki a fákat a kijelölt helyen, és nagyobb kamionok után nézelődött, és bámulta a házakat, kerítéseket, és kiröhögte az előttünk kacsázó biciklist. Nem is hittünk a szemünknek-ő eddig nem nagyon szokta megnézni a dolgokat, csak úgy, két üvöltés között nézelődött erre-arra, max a hirdetőtáblák, vagy kocsireklámok emil címében örült a www-nek, egy-egy percig. Most élvezte az utazást, és a másikvárosi rendelőhöz érve, hiszti nélkül kiszállt, és lépcsőt számolva jött befele. Bennt se volt nagy baj, csak a vizsgálóban egy kicsi, még egy hoppát is vigyorgott a dokinak, de mivel az megfogdosta a karját, vállát, hát kifejezte a drágám a nemtetszését, őt ne fogdossák!!!:-) - igaz, dokibácsi nem egy Adonisz :-), lehet ez volt a baj :-). Mondanom se kell, gyorsan végeztünk, kezecske jól van, jövő héten ismét mehetünk, mert most röntgen nem működött :-/. Nagyon értékelte mindezt a kis huncutom és örült, hogy végre már mehetünk is kifele, ezért szó nélkül önként ült be az autóba!!!!!, és visszafele is élvezte az egészet. Ha tudnátok, milyen jó dolog úgy utazni, hogy béke van és boldogság! És ez még nem a mese vége. Kisfalunkba érve be kellett mennem kenyérért, de kisnagysád úgy gondolta, hogy jön ő is. És most jött, komolyan szétnézett, és rájött, hogy itt nincs miért hisztizni. (múltkor 2 perc alatt felbolygatta munkahelyem csendjét) Én nyugodtan vásárolhattam, még pár szót pletyizhettem is a kollégákkal, mert ő kézenfogva a bátyját, sorról sorra járt, és megnézegetett mindent, de nem hagyta, hogy bátyja bármit is elvegyen a polcokról, mindent szépen visszarakatott- hát, nem lesz egy plázacica, ammá biztos :-)))se egy boltkóros :-))). És én csak lestem őket, és volt kolléga, akinek elmondta, hogy sszzzz- most lehet válogatni, hogy szia, szeretlek-vagy szerda lesz holnap :-)))). Aztán kiszúrta, hogy a kisfőnöknő túl közel állt hozzám, és már mióta ott mondogatja a magáét, na, azt mondja, ebből elég, és odajött, elcipelt, búcsúpuszit is cuppantott az ottmaradóknak. És komolyan mondom, fülig ért a szám. Végre, végre, annyi év után, Manó megint civilizáltan, normálisan viselkedett, és ha így haladunk, talán nemsokára megengedi, hogy bekössük a hátsó ülésen, és talán már csak kettesben is mehetünk ide-oda. És akkor mienk lesz a világ!!! :-))). Több mint hat évvel ezelőtt volt ilyen, még Göd előtt. Hogy én milyen boldog vagyok lányok! Ma is megyünk kicsit csavarogni . :-) (már csak apa teremtsen benzint, vagy rávalót mert mire rászoknánk... na, de félre gondok :-) ) <center><center><img src="https://magnoliacska.cafeblog.hu/files/00000002k0v.jpg" class="blogkep" align="center"></center></center>rich