1.0Bee happy!https://magnoliacska.cafeblog.humagnolihttps://magnoliacska.cafeblog.hu/author/mano/<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px;">  </span><br></p><center><img style="width: 316px; height: 136px;" src="https://magnoliacska.cafeblog.hu/files/1206387616_10.gif" class="blogkep" align="center"></center><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px;">Mesét hoztam, vagy nem is, igazit! volt egyszer, sőt ma is van</span><span style="font-size: 18px;">...<br>cEgy blogoló oldalon kezdődik a történet, igen, jól gondoljátok, itt, ezen. </span><span style="font-size: 18px;">Színes oldal ez, rengeteg  egyéni sorssal, máshol kinemmondott, de itt meggyónt, elsuttogott vallomással. Induláskor, ahogy ez lenni szokott, csak alig páran dugták ide az orrukat, és mint úttörők, hamar ismeretséget, barátságot kötöttek.</span><span style="font-size: 18px;"> Én később csatlakoztam, vonzott a családias, baráti hang, amit itt találtam. A virtuális világ minden ijesztő háttere mellett egy kis sziget, ahol törődnek egymással az emberek, ahol merik vállalni a nicknevük mellé a valódi arcukat is, ahol a jó szó mellé valós simogatás is </span><span style="font-size: 18px;">jár. </span><span style="font-size: 18px;">Közben rohannak a hónapok, telnek az évek és erősödnek az itt kötött barátságok is .</span>(<span style="font-size: 18px;"> Olyan is van, hogy már nem ír blogot némelyik, vagy nem itt, esetleg elvonult magánszférába</span><span style="font-size: 18px;">, de a kapcsolatokat, amik kialakultak, azokat igyekszünk életbe tartani)</span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px;">Amiről most írni szeretnék, az május elsejéről szól.</span><span style="font-size: 18px;"> Mert egy igazi tündérmese a beteljesülésének voltam szemtanúja.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px;"> Tehát vissza az elejére.(ha a részletekben hibát találtok, javítsatok ki bátran) Nlcafe berkeibe</span><span style="font-size: 18px;">n írni kezdett egy tisztalelkű lány. Magáról, az érzéseiről. Itt írogatott egy felhőjáró is, </span><span style="font-size: 18px;">akiről a kis porcica nem is tudta először, hogy kicsoda</span><span style="font-size: 18px;">, fel se ötlött benne, hogy pasi lenne, de ember szólt hozzá, és emberként válaszolt rá. </span><span style="font-size: 18px;">Jöttek-menetek a </span><span style="font-size: 18px;">kommentek, olvasgatták a másik megnyilatkozásait, aztán, gondolom, az</span><span style="font-size: 18px;"> emilek is beindultak, és bizony a személyes találkozás sem váratott sokat magára. Mert van az úgy, hogy két embernek találkozni kell. </span><span style="font-size: 18px;">Nekik kellett.( Ha már a város, ahol éltek, kicsi volt egy spontán találkához, hát így, a virtuális világ </span><span style="font-size: 18px;">adott alájuk hálót.) A két fiatal bátran lépett egymás fele, és ajándék volt számukra a pillanat, tudták ezt mindketten.</span><span style="font-size: 18px;"> Az összecsiszolódás, természetesen nem járt szikrák nélkül, de ez nem csoda</span><span style="font-size: 18px;">, hisz két értékes, maga módján kemény elem kereste a kapcsolódási, egymáshoz- illeszkedési pontokat.</span><span style="font-size: 18px;"> És tudatosan harcoltak, </span><span style="font-size: 18px;">a másik  és a maguk boldogságáért.</span><span style="font-size: 18px;"> Közben élték a maguk különálló és az együttlétről szóló életüket. Mindkettő tette a dolgát, dolgozott, tanult, vizsgázott, és közben szerette, ölelte, segítette, bátorított</span><span style="font-size: 18px;">a társát.</span><br><span style="font-size: 18px;"> Úgy, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px;">Kedves barátaim, olvasók, idetévedők. Hangosan hirdetem, hogy vannak ma is tündérmesék, magam láttam.</span><span style="font-size: 18px;"> Két fantasztikus ember egymásra talált, és összekötötték életüket, esküdtek és fogadták, hogy mindazt, amit megérlelt bennük a szerelmük</span><span style="font-size: 18px;">, azt őrizni, védeni fogják.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px;">Holtomiglan-holtodiglan.</span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px;">Láttam már jópár kezdetet és véget, magam is végigéltem ezt-azt, ismerem én a mindennapokat  </span><span style="font-size: 18px;">szürkítő, sokmindent felörlő malmait</span><span style="font-size: 18px;">, de most azt éreztem, hogy </span><span style="font-size: 18px;"> ilyen összeillő párt </span><span style="font-size: 18px;">mindeddig nem ismertem. </span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px;">Elhiszem, hogy minden kimondott szavuk igaz, és azt is, hogy ők mindent megtesznek egymásért </span><span style="font-size: 18px;">.</span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px;">Örökkön örökké.<br><br>Kívánom, hogy sikerüljön nekik mindaz, amiről mindannyian álmodunk .<br></span><center><center><br></center></center><br><center><img src="https://magnoliacska.cafeblog.hu/files/1206383893_62.gif" class="blogkep" align="center"></center></div>rich