Olvasgatok itt-ott, ezt-azt. Közben háttérben motyog a tv, Manó kapcsolgatja, a különböző adók műsorainak összefolyó szavai néha furcsa értelmet nyernek. Majdnem olyan borzasztó, mint a híradó. Nem is tudom, mitől is felsőbbrendű az ember, mikor egyre embertelenebb. Ja meg Nagylánnyal is beszéltünk osztálytársak szépnek, jónak nem mondható családi életéről. Kicsi lányom nem akarja hinni, hogy az aggresszív papa ellen nincs mindig működő védelem.
Hol az igazság, meg a jóság…
Találtam egy versikét : Modern családi kör

Feketés csészével boglya fejű asszony,
Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon.
Sebesen bevonul a fürdőszobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
Testvéröccse ordít: – Gyere ki, te szemét!
Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet.
Min vigyorog mama? – kérdezi a veje,
Csupa borotvahab összevagdalt feje.
Most írja a leckét – na még csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.
Elromlik a bojler, nem ad meleg vizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
Férje jeges vízben sziszegve mos fogat.
A másikban pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti rögvest frissen mosott blúzát,
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.
Lábán cipő helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát.

Az asszony is elment nincs már otthon senki,
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,
És a WC-tartály sistereg egy picit…

Nagyon jó és sajnos nagyon igaz. 🙁 Köszi a tanácsot nálam, gondolkodom rajta, de…. 🙁
:)))
Jajj,de rég nevettem ilyen jót!
Köszike 🙂