Bee happy!

Érted? :-)

 

 

Wass Albert: Az Antikrisztus és a pásztorok
(részlet)

“S mi az a második titok? – kérdezte a vándor gúnyosan.
– Hogy nincsen nagyobb öröm, mint adni. Adni azt, ami a mienk. Jó szívvel adni a testvéreinknek. Mindenkinek.
A vándor hallgatott, s tűnődve nézett maga elé. Aztán megkérdezte csöndesen, és már nem volt gúny a hangjában.
– De mit tudtok ti adni egymásnak? Ott fent a hegyen, ahol semmi sincsen? Hiszen senkinek sem lehet semmije, amit adhatna?
A vak felkacagott. Vidáman, derűsen, csengő kacagással.

Jaj, de buta vagy te, Emánuel, jaj, de buta vagy!
Hát azt hiszed te,
hogy csak holmikat lehet adni, értéktelen, romlandó holmikat
, mint
amilyen a lábbeli, meg egy bicska, meg mit tudom én, mi?

– Földet is
lehet adni – felelte a vándor kimérten, és kissé sértődötten -,
birtokot, vagyont. Az, akinek volt, adhatott volna annak, akinek nem
volt, és nem lett volna erőszakra szükség.

A vak arcán csodálkozás és döbbenet. Nem nevetett többé.

Földet? – kérdezte szinte ijedten. – Miket beszélsz, Emánuel? Birtokot
mondasz, vagyont. Nem érzed, hogy ezek csak üres szavak, hogy nem
jelentenek semmit?
Az ember csak azt adhatja, ami az övé. Ami benne
van. A fejében vagy a szívében. A többit, azt csak Isten adhatja, mert
az az Istené. Nem érted ezt?”



Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. manyi72 says:

    Kedves Magnoli :))Mindig kincset találok nállad:)))Szép napot!

  2. p says:

    🙂
    Szívetmelengető szép hétvégét neked! 🙂

  3. Márti says:

    Családias, szép napot kívánok Nektek! :–)))
    Mindig találok nálad valami szépet, ‘lélekmozgatót’, elgondolkodni valót!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!