Örömnapok

 Na, teszik a cím???  🙂

Nekem nagyon, főleg, hogy ezeket éljük. Manó nagyon tündéri mostanában. Magától kezd el építőkockákkal játszani, és vidáman hozza megmutatni az eredményt. És elővette a nagy macit, amit még nézni se nagyon szeretett eddig, és ölelgette, tentézett vele, meg nyomatja a puszikat (!)-igaz, csak úgy a levegőbe, mert, ha kérem, akkor huncutul kiröhög és fejét rázva mutatja, hogy nem, nem, de legalább már cuppog. Aztán van, hogy előveszi a rajztáblát és lelkesen firkál, és kis hiszti után jön sétálni, egyik nap kimentünk a sarokig, pedig már kapun kívül hónapok óta nem sikerült békésen eljutni. És már visszafele is mondja a hét napjait (!) Mármint vasárnap, azaz áááá, sz, pé, khm, szee, ke, éé-őőő. Így, betükkel beszél csak, de fura, az újságban az írott formáját is felismeri, és mutatja, mondja. Meg az ajándék szót, azt is bárhol megtalálja, akármilyen szövegkörnyezetben, vagy betűtipusnál. És a kedvenc mondókáit is ismeri, mondja a sorkezdőbetűit , várva, hogy mi kimondjuk a  többit.

Meg ha megkérjük, akkor odahozza a kezébe adott tárgyakat, igaz, nagy taps jár érte :-), és valamelyik nap kevertem valami krémszerűt, és elléptem a mosogatóhoz, ő meg odajött és egyedül kavarta tovább. (eddig ketten szoktuk, mert nem szívesen fog meg tárgyakat).

És az elmúlt napok csodája: elvittük a barátnőmet Némedire fogászatra, mi hátraültünk, fiam vezetett. Igaz, az indulás csupa üvöltés volt, azt hitte valószínüleg, hogy dokihoz megyünk. Aztán látta, hogy más az útvonal, megnyugodott. És odaértünk, kiszálltunk, és sétáltunk, játszottunk a parkban és üldögéltünk a padon, és olyan volt, mintha ő is csak egy egyszerű gyerek lenne, néztük a kocsikat, volt motor, amit szabályosan megbámult (na, nem mondom, szép is volt), és repülőnek integettünk, meg vigyorogtunk. És gond nélkül visszaültünk a kocsiba, és hazajöttünk. És estig vigyorgott. Meg mi is.

Jajjj annyira jóóó, és talán szép lassan megszokja, hogy az otthonról eltávozás lehet jó is, és nincs mitől félni, és talán majd könnyebb lesz kicsit. Talán sikerül eljutni megnézni élőben a lovakat-(filmen, mesében nagyon szereti) remélem élőben sem fog félni tőlük, és innen már a következő lépés a lovastrápia (tavaszra, addig kimászunk a mostani csődhelyzetből, remélem ).

Tehát az élet szép 🙂 és a családunk mosolygós. (a gondok  meg a csekkek is magukat összehúzva pislognak csak csöndben)

(Most kedvem lenne elmondani, hogy figyeljetek, ti egészséges gyerekek egészséges szülei, ne hagyjátok, hogy a mindennapok csipp-csupp ügyei elkeserítsenek, hisz akkora ajándék van a birtokotokban, aminél nincs nagyobb, örüljetek hát, és a gondok attól összezsugorodnak. És ti, akik betegségekkel küszködtök, ne csüggedjetek, nézzétek, hogy szép az élet, és higgyjetek magatokban, akarjatok gyógyulni, akarjátok tenni a dolgotokat, és sok csatát meg lehet így nyerni.– de nem szeretném, hogy ezt kioktatásnak érezze bárki, tudom, mindenkinek nehéz a saját batyuja, ezért bezárom a zárójelet)